Mécsesek fényénél

Annyi év után most először kint lehettem szeretteim mellett Mindenszentek estéjén a temetőben. Meggyújthattam a mécseseket, hogy a mi sírjainkon is legyen egy kis fény, és ne boruljanak sötétségbe. A rokonság már idős, vagy távol lakik. Sírással küszködve lobbantottam lángra a gyertyákat. Végre 29 év után lehetőségem volt  Nagyszüleim, rokonaim sírjánál állni ezen az estén.
Éreztem, hogy vigyáznak ránk..... a sötétségben elhagyott slusszkulcs is meglett.....

"Emlékezzél meg, Uram, hogy gyarló az emberi természet, és olyanok vagyunk, mint a mezei virágok, melyek hamar elhervadnak, és a szél könnyen széthordja szirmaikat......... Adj nekik, Uram, örök nyugodalmat, és az örök világosság fényeskedjék nekik! Nyugodjanak békében, Jézus, Mária szent nevében. Ámen."