Porto-folyt. (08.06.)

Újult erővel indultunk Portó központjába, mivel ez a város máris mindannyiunk szívéhez nőtt.
Célunk a Clérigos óratorony, sokak szerint ez Porto jelképe. 
Persze én nem mertem a 225 lépcsőt megmászni, így csak lentről méregettem a hatalmas gránit tornyot, melyet a fiúk zárás előtt rohamléptekkel vettek be.

Torre dos Clérigos (Klerikusok tornya) 

6 emeletes, 76 m magas

Azért így hívják, mert papok finanszírozták az építését.

(1754-1763)

 A toronyhoz kapcsolódó templom

Itt azért látszik, hogy délután milyen csúcsforgalom volt a városközpontban, amit amúgy máshol nem tapasztaltunk. (kivéve Sintra, de ott a turisták okozzák a tumultust)

 Kilátás

 Itt még a pályaudvart is mindenki meglátogatja, akár vonatozik, akár nem, ugyanis híres azulejo csempéiről

Sao Bento (Szent Benedek pályaudvar)

 Az azulejok a város történelmi eseményeit örökítik meg.
(I. János portóba érkezését és Ceuta 1415 évi bevételét)
1930-ban Jorge Colaco készítette

Praca da Liberdade (Szabadság tér)  IV. Péter lovas szobrával, és a tőkehal formájú tér végén, a városházával (1920-1957)

Vacsora a Ribeira negyedben, a Duró partján, a híd lábánál, a teraszon, hangulatos környezetben.

Különlegesség a Francesinha (franciácska) névre hallgató tipikus portói étel, mely egy kicsit szendvicsszerű, két szelet kenyér közötti hús, pikáns szósszal. Állítólag egy Franciaországból hazatérő emigráns alkotta meg.