Juhász Gyula
Emlék
A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus,
Tovább énekel.
Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz
Tűnt szépek után!
Ami emlék, szebb is,
Mint az, ami él,
Romok is ragyognak
Hűs hold fényinél!
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus,
Tovább énekel.
Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz
Tűnt szépek után!
Ami emlék, szebb is,
Mint az, ami él,
Romok is ragyognak
Hűs hold fényinél!
Ma több, mint ötvenen összejöttünk , egy család egyenes és oldal ági leszármazottai. A legidősebb 79 éves volt, a legfiatalabb talán 3 éves.
Szép volt ez a mai nap.
Bármerre is néztem mindenki rokon volt.
Közösen emlékezhettünk szeretett őseinkre, feleleveníthettük régi élményeinket, mely ugyanahhoz a házhoz kapcsolódott Hajdúszoboszlón, az én drága Nagyszüleim házához.
Örülök, hogy részt vehettem kis családommal ezen az eseményen.
Élmény volt ott lenni, biztos emlékezni fogok rá életem végéig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése