Virágos városunk

Májusi fotók

Pirosvirágú galagonya az Emlékkertben

Pirosvirágú gesztenye a Kálvin téren

Csodálatos rododendron a Dósa nádor téren

Szépek

Magnolia

 Ilyen volt áprilisban a belvárosi magnólia virágzás

Édesanyám egyik kedvenc verse

 

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? – s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Reményik Sándor
Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Forrás: Reményik Sándor versek

Próbálkozom

 Ez a kép kifejezi a lelkivilágomat.

Próbálok visszatérni a megszokott életemhez. Tragédiák sorozata ért. Elvesztettem szeretett szüleimet, egy hónap leforgása alatt. Idősek, betegesek voltak már, a vírust is elkapták, amiből úgy tűnt kigyógyultak, de ez csak a látszat volt. Az elmúlt hónapok fájdalmát leírni nem tudom......ez a kép kifejezi. A temetőben található Sesztina emlékmű, amely egy ketté tört tölgyfa mellett álló fájdalmas arcú nőt ábrázol, amire véletlenül bukkantam temetői kényszerű sétáim során. Közben a városban újra éledt a természet, ez gyógyír volt sajgó lelkemnek. Meg-megálltam egy-egy fotó erejéig.

Legfőbb múzsám az Édesanyám volt, akinek az egész blogot kedvvel szerkesztgettem, ő már nem mozdult ki otthonról. Reggelente boldogan nézegette, miről írtam, merre jártam, milyen képeket készítettem, így valamennyire ő is részese lehetett útjaimnak, élményeimnek.

Most már nincs aki rendszeresen olvasgassa az írásaimat. Majd az idő eldönti, hogy lesz-e kedvem tovább folytatni. Fotózgatni még mindig szeretek, igaz most csak a telefonom volt kéznél, azóta nem is töltöttem fel a fényképezőgépemet. Egyelőre vissza kell nyernem valahogy az életkedvemet.

Annyira hiányoznak! 

Ez a határtalan fájdalom nem múlik, csak erősödik!

Új év

 

Kérem a Jó Istent, adjon erőt Édesanyámnak, legyen boldog új évünk!

 

Karácsonyi hangulat

Próbáltam megteremteni a szokásos hangulatot, több-kevesebb sikerrel. Szüleim és kis családom között rohanva-lélekszakadva, hogy itt is - ott is megálljam a helyem.

Az Ålandból kapott gyertya gyönyörű fénye, most is beragyogta karácsonyunk

Az angyalkák sem maradhattak el

Ünnepi terítés 

Végül az utolsó pillanatban a borleves és a gránátalmás torta is elkészült

Esti családi séta a belváros mesés fényei alatt, nem bánnám, ha hagyományteremtő lenne.....

Fényfüggöny, fényfa, fénygömb

Kérlek Istenem, add, hogy legyen még közös nagy karácsonyunk, amikor családunk minden tagja együtt lehet!!

 Áldott, boldog, békés karácsonyt kívánok!

Szomorú advent

Reményteli advent vasárnapot kívánok!

A múltkorában, mikor még nem csaptak össze a fejem fölött a hullámok, feldíszítettem a teraszon a cserepeket. Anyáéknál volt egy kis rendtétel az udvaron, nagyon sajnáltam, hogy a fenyőről levagdosták az alsó ágakat, hát elhoztam egy párat, azóta is gyönyörködöm bennük.

Régebben szedtem a Nagyerdőn a pici tobozokat, felragasztottam őket egy koszorú alapra. Nem lett valami sikeres, a hidegben egy kicsit össze is csukódtak. Talán majd jövőre ragasztok még közéjük bogyókat, meg valami zöldet.

Mézes

 Nagyon jó kis mézes receptet találtam

Finom puha, nem kopogós :))

Gyors, nem kell pihentetni, nem ragad, azonnal süthető

 https://rupanerkonyha.hu/2014/11/17/bogres-mezeskalacs-rogton-puha-rogton-sutheto/

Mézest mindig sütök karácsonykor, bár én nem rajongok érte, de szeretem az illatát, és örömet okoz a készítése. Számomra hozzátartozik a karácsonyhoz. A férjem pedig boldogan eszegeti esténként :)) Nem szoktam írókázni, egyszer kipróbáltam, nem tudok szép egyenes vonalakat húzni. Látom az interneten, milyen mesés mézeseket készítenek. Az idén házikó formát kerestem, nem sikerült beszerezni sajnos

Szívesen megnézném Geresdlakon azt a bizonyos mézeskalácsfalut.......

Adventi gondolatok

Az életednek négy legfontosabb pontja, a sarkalatos erények, aminek megléte az igazán boldog élet titka

  Bölcsnek kell lenni .
Az első erény a bölcsesség. A bölcsesség arról szól, hogy mennyire hallgatsz a saját belső hangodra, ami megsúgja az irányt. Ha nem figyelsz rá, akkor tele leszel félelemmel és kétséggel. Ha megtanulsz hallgatni az intuíciódra, akkor bármit elérhetsz az életedben, hiszen rá fog vezetni a helyes útra. Erről szól Advent első hete.

   

Őszintének kell lenni.
A második erény az igazságosság. Az igazságosság arról szól, hogy mennyire vagy őszinte magadhoz, és ezáltal másokhoz. Ha az ember nem őszinte önmagához, akkor soha nem fogja azt érezni életében, hogy elérte, amit akart, mert becsapja magát és olyasmivel tölti az idejét, ami nem méltó önmagához. Erről szól Advent második hete.

  Erősnek kell lenni
A harmadik erény a belső erő. Van az életedben egy vállalt küldetés, egy olyan feladat, ami egész élet során elkísér. A belső erő arról szól, hogy mennyire vagy hajlandó alávetni az életed ennek a vállalt küldetésnek. Ez sokszor úgy tűnik lemondással jár, de ez koránt sincs így, hiszen elfogadni a feladatunkat és ezáltal úrrá lenni minden más vágyon, ami letérít erről az útról a legnagyobb erő és boldogság forrása. Erről szól Advent harmadik hete.

  Mértékletesnek kell lenni.
A negyedik erény a mértékletesség. A mértékletesség valójában arról szól, hogy képessé kell válni folyton fejlődni, megújulni, azáltal, hogy a végletek helyett megtaláld a feladataidban a mindenkori arany középutat, vagyis azt a helyes arányt, aminek segítségével kiegyensúlyozottan élheted az életed. Meg kell tanulnia egyik lépcsőfokról a másikra lépni, ami mindig fejlődést hoz az életedben. Erről szól Advent utolsó hete. 

 
A négy adventi hét misztikuma, ennek a négy sarkalatos pontnak a megvizsgálásában áll, vagyis meg kell nézni, hogy azokon a területeken az életedben minden rendben van e.

       (Karsay István)

Nappal

Egy hideg, de napfényes nap a városban

 

Közel sem olyan mesés, mint este

A képen tűnt fel, hogy a karácsonyfa ki van pányvázva

Ilyenkor csak dolgukra siető embereket látni