Az adventünk sem kezdődik szokványosan, mint ahogy az egész év sem az. Egy egér költözött a spájzunkba. Ma egész nap rá vadásztam, már láttam fizikai valóságában is, a legfelső polcra igyekezett. Kirámoltam a spájzból mindent. Egyenként átvizslatva a holmikat, nehogy kiköltöztessem őkelmét is a konyhámba.
Teljesen kimerültem! Holnap folytatom a vadászatot, már csak a felső polcot kell kiürítenem. Nem lesz egyszerű, a nagy létrát kell behozni hozzá.
Bár az még rejtély, hogy mi fog történni, ha csak ketten leszünk a spájzban. Lehet infarktust kap a visításomtól.
Nagyon remélem férjuram is segítségemre lesz a végső harcban! (Csak most szegénykém komoly derékfájással küzd éppen, nem hiszem, hogy tudna egér után vetődni.)
Ha véletlenül kedved lenne ezeket az édes egereket elkészíteni, a kép alatt találtok hozzá linket. Az én egerem futólag sem tűnt ilyen bájosnak.
Azt még nem tudom, hogy milyen állapotban leszek holnap, és akarok-e egereket látni a fámon.......
REMÉNYIK SÁNDOR: EMLÉKEZÉS KARÁCSONYTALAN ADVENT IDEJÉRE
Későn és más lélekkel,
“Holnap” holnaputánján
Jutottam el szívedbe
Ady városa, Várad.
Először ősz aranylott mindenütt,
Másodszor csattogott a csalogány,
S a hársfaillat áradt.
Egy őszi s egy tavaszi adventem volt
Falaid között, Várad.
Én nem kerestem benned semmi mást,
Csak enyhülést, csak gyógyulást.
A gyógyulást nem adtad.
Tán havasokat, tán tengereket
Mulasztottam miattad.
És mégse bánom, mégis sokat adtál:
Új hangulatot, új barátokat,
S valami rejtelmes nosztalgiát
Utánad, mely örökre megmarad.
Advent voltál az életemben, Várad,
Adventje új élet ígéretének –
S maradt mégis minden a réginek.
Advent voltál az életemben, Várad,
Advent, melynek nem jött karácsonya.
De mégis jó volt Messiásra várni, –
S édes az elmult advent illata.
(Kolozsvár, 1925 szeptember)
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
REMÉNYIK SÁNDOR: EMLÉKEZÉS KARÁCSONYTALAN ADVENT IDEJÉRE
Későn és más lélekkel,
“Holnap” holnaputánján
Jutottam el szívedbe
Ady városa, Várad.
Először ősz aranylott mindenütt,
Másodszor csattogott a csalogány,
S a hársfaillat áradt.
Egy őszi s egy tavaszi adventem volt
Falaid között, Várad.
Én nem kerestem benned semmi mást,
Csak enyhülést, csak gyógyulást.
A gyógyulást nem adtad.
Tán havasokat, tán tengereket
Mulasztottam miattad.
És mégse bánom, mégis sokat adtál:
Új hangulatot, új barátokat,
S valami rejtelmes nosztalgiát
Utánad, mely örökre megmarad.
Advent voltál az életemben, Várad,
Adventje új élet ígéretének –
S maradt mégis minden a réginek.
Advent voltál az életemben, Várad,
Advent, melynek nem jött karácsonya.
De mégis jó volt Messiásra várni, –
S édes az elmult advent illata.
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
