A csempék miatt mentünk Szentendrére, de ez az a város, amin nem lehet, csak úgy átrohanni. Hanem muszáj egy kicsit bámészkodni, felmászni a szűk kis lépcsőkön, bekukkantani a vendéglátóhelyek udvarára, bukdácsolni a macskaköveken, egyáltalán magunkba szívni a hely sajátos hangulatát. Ezt a színes montázsomat választottam borítóképnek, lehetne akár Olaszországban is.
Most kihagytuk a múzeumokat, mert nem rég jártam végig nagy részüket. Éhesek voltunk, ettünk finomakat a főtéren, hallgattuk a népzenét, néztük az andalgó embereket.
Találtunk botlató köveket
A Szentendrei Képtár ablakából most híres festők tekintettek ránk
Bolyongtunk a szűk kis sikátorokban
Csodáltuk a házakat, növényeket
hangulatos kirakatokat
lámpaernyőket, esernyőket
Szentendre, ahol mindig van valami felfedezni való.....