Nevét Szent Irénről kapta (régi neve: Thíra) 18 km hosszú és 2-6 km széles, területe 72 km2 Valójában öt szigetből áll. Thirasia szigete is lakott, láttunk rajta házakat, állítólag itt elég nomád körülmények között élnek az emberek. Nea Kameni és Palea Kameni még ma is működőképes vulkánok, Aspronisi az a picike sziget balra. A jobboldali nagy szigeten mi két városban voltunk, Oia-ban északon, és a fővárosban Firában.
Fentről a kikötő, ahová mi is érkeztünk, a hajónk már útban visszafelé
Pisztácia fa.
Rájöttem, hogy annak ellenére, hogy két évet éltem egy nagy pisztácia termesztő országban, most láttam először, hogy min terem ez a finomság, amit itthon aranyárban mérnek, na ott sem volt olcsó. Sajnáltam is, hogy csak a buszból sikerült ezt a gyengécske fotót készíteni.
Ilyen tájakon mentünk a sziget közepén, hogy elérjük Oiá-t, már kezdtem gyanakodni, hogy csak mese az egész, amire én annyira vágytam, hogy láthassam.
Követtük az idegenvezetőt, míg fel nem értünk a templomig. Itt azért egy kicsit bepánikoltam a tömegtől. Nagy volt a turistaáradat, de végül nem volt zavaró, a kilátást meg semmi nem zavarta :)) Szabad sétálásként másfél óránk volt. Hát éppen belefért, hogy végig menjek a márvány úton, egy kicsit meg-megállva, fotózgatva, gyönyörködve.
A templom előtti térről lehet jobbra-balra elindulni és gyönyörködni a kilátásban, a hangulatos kék-fehér házacskákban, a szűk kanyargós utcácskában, le-letérni egy-egy teraszra, hogy megcsodáljuk a kéklő tengert, és visszanézzünk az épületekre, melyek vakító fehéren villognak a fekete meredek bazalt kőzet tetején. Leírhatatlan a látvány....és az ezer fényképemből is csak mutatóban tudok idetenni...
Kis tavernák, kávézók teraszairól mesés kilátás. Hőség azért volt, de fel voltam vértezve, kalap, napszemüveg, víz.
Csacsi, már csak ilyen formában látható, régebben a turistákat szállította
Folyt. köv....
