Szerelem ​a századelőn…

Karácsonyi ajándék volt, Karády Anna - Zserbó, a múlt tengerén című regénye, közben megjelent a folytatása is, abból névnapi ajándék lett.

Az első kötetet már kiolvastam, mikor karácsony táján a Gerbeaud- háznál jártam, élmény volt, a regény olvasása után látni.

Az épületet 1858-ban, az akkori Gizella téren (ma Vörösmarty tér) emelték, 1858-1870 között még nem volt cukrászda funkciója. Az épületnek három tulajdonosa volt, akik Hild József tervei szerint valósították meg ezt a gyönyörű házat, amely később a Gerbeaud-ház és cukrászda szimbólumává vált. Egészen 1870-ig az épület különböző üzleti és kereskedelmi tevékenységeket látott el.

1884-ben költözött Magyarországra a híres svájci származású cukrászmester, Gerbeaud Emil, Kugler Henrik akkori cukrászda tulajdonos és cukrászmester meghívására. Ő vette át az 1870-ben Gizella térre áthelyezett Kugler cukrászda tulajdonát és üzemeltetését.

1890-re a cukrászda több olyan terméket mutatott be, amelyek már minden cukrászdában megtalálhatóak, akkoriban viszont, ezek kuriózumnak számítottak. Ilyen volt a teasütemény, a csemegecukorkák, a vajas krémek és a fagylaltok. Az igazi elismerés 1895-ben volt, amikor a macskanyelv és a konyakmeggy került bemutatásra, a csokoládé ekkoriban luxus terméknek számított.

Gerbeaud Emil 1919-ben bekövetkezett halálát követően, egészen 1940-ig felesége vette át a cukrászda üzemeltetését, amely semmit sem veszített korábbi sikeréből. 

1948-ban “Vörösmarty Cukrászda” névre keresztelték át, majd az ezt követő évtizedekben vált igazi szenzációvá a zserbó.

1984-től visszakapta az eredeti Gerbeaud Cukrászda nevet, majd 1995-ben Erwin Müller vásárolta fel a négy emeletből álló komplexumot és alapította meg a máig működő Gerbeaud Gasztronómia Kft-t.

>>>>>>>>>https://gerbeaud.hu/legenda/#hero 

Édesanyám fantasztikus zserbóját sosem fogom már kóstolni. Az ő zserbója roskadozott a diótól, s a finom házi főzésű baracklekvártól, a tetejére fenséges csokimázat főzött. Nagyon értett hozzá, minden ünnepre sütött egy nagy gáztepsivel. Még nem mertem megpróbálni, félek a csalódástól......

Egyszer majd megkóstolom a Gerbeaud Cukrászda zserbóját is, lehet ezt kérem a névnapomra! :))

Karády Annától ez volt az első könyv, amit olvastam, de a többi könyvét is meg kell ismernem.

A történet az Osztrák-Magyar Monarchia idejébe, az „aranykor" éveibe repít vissza bennünket, emlékeztetve az elfeledett magyar haditengerészeti évekre, amikor az Adria még magyar tenger is volt.

1910, Fiume – A Magyar Királyság egyetlen kikötője.
"Az Adriai-tenger partján virágzik a kereskedelem, ezért a híres pesti cukrász, Gerbeaud Emil megvásárolja a fiumei csokoládégyárat, és üzletet nyit az abbáziai luxusvillák és fényűző szállodák szomszédságában. Így kerül a fiumei gyorsvonattal a belvárosi cukrászdában dolgozó Szépkúti Blanka kisasszony egyenesen a híres tengerparti sétaútra – a kalapos kisasszonyok és sétapálcás urak legelőkelőbb üdülőhelyének szívébe.
A Gerbeaud-kisasszony útjába egy tengerészt sodor a bóra nevű szél, akivel csupán abban egyeznek, hogy mindkettőjüknek igen határozott víziója van arról, hogyan is képzelik el a jövőt.
Az emberek csupán véletlenül találkoznak életük során, vagy a sors rendeli így?
Vajon a szerelem fordít a sorsunkon vagy éppen beleteljesíti azt? "