18.sz.-i budai polgári élet

De La Motte - Beer-palota a Dísz téren

Olvastam már róla, de nem tudtam hol van, és ahogy andalogtam, egyszer csak megpillantottam a táblát a kapu alatt. Álcázza magát, mert az utcafronton egy posta van.

De la Motte Ferenc Károly Jácint császári mérnökkari alezredes és neje, Neuner és Hochenberg Krisztina - megvásárolták a házat. Ez idő alatt átépítették, és folyamatosan bővítették.

A De la Motte házaspár 1773-ban adta el az épületet Beer József Kajetán császári és királyi katona-gyógyszerésznek, aki már 1763-tól saját patikát üzemeltetett a földszinten. A morvaországi származású, jó ízlésű, mélyen vallásos patikus Buda egyik leggazdagabb polgára volt, számos patika, hamuzsír-üzem és bérlakóház tulajdonosa. Családja egész 1807-ig birtokolta a palotát, melynek végső, mai formája a legfrissebb művészettörténeti kutatások szerint ebben a periódusban alakult ki. 

A szerény külsejű palota legpompásabb dísze az emeleti  „enfilade", az egy tengelyre felfűzött öt szobából álló barokk térsor. A bibliai jeleneteket ábrázoló díszítőfestés egyedülálló a várnegyed lakóházai körében. (Ebédlő, két szalon, hálószoba, kabinetszoba)

 A nagyobb helyiséget, mely egykor lakószoba lehetett, a falakon látható jelenetek nyomán „Passiószobának" is nevezik. A legtisztábban kirajzolódó kép a „Keresztre feszítés" története: Krisztus keresztfájánál Szűz Mária és Szent János apostol áll, mellettük a keresztfa tövében Mária Magdolna térdel.

A kisebbik szoba egykor dolgozószoba lehetett. Falain a három arkangyal elevenedik meg a róluk szóló bibliai történetekben, színes rokokó stílusú festett keretbe foglalva.

Gábriel arkangyal kezében liliommal Szűz Mária társaságában az „Angyali üdvözlet" történetéről mesél. Mihály arkangyalt, a harcos szentet, mint a bűn és gonoszság legyőzőjét, az isteni igazságszolgáltatás megtestesítőjét, rá jellemző módon római legionáriusi ruházatban és fegyverzetben láthatjuk a Sátán fején taposva.
Rafael arkangyal két jelenetben is szerepel: az egyik képen, mint magányos utas ismertetőjegyeivel, a tökhéjból készült ivóedénnyel, vándorbottal, tarisznyával és kezében hallal. A másik képen a kis Tóbiással láthatjuk, amint a róla szóló legenda szerint Ninivébe kíséri a kisfiút, aki az arkangyal segítségével meggyógyította édesapját.

A festett falfülkékben elhelyezett vázamotívumok virágai, a barokk virágkötészetet idézik. A barokk térsor 250 m2-es festett falfelülete mennyiségében, és tematikájában is példa nélkül álló a budavári polgári építészetben,

A konyha fiókos dongaboltozata még a De la Motte-időkből van, ez a rész régebbi, mint a többi szoba

Életmód-történeti múzeumként jegyzik, a XVIII. század végi budai polgári életmódot kívánja elevenné tenni. 2013-ban a Forster Központ felújítása révén nyílt meg. Sajnos úgy látom hat év után sem sikerült ezt megvalósítani, bár az épület tényleg érdekes. Nem sikerült élettel, programmal megtölteni. Bár a szalon zongorájából és széksoraiból ítélve, zenei előadásokat tarthatnak itt. A palota elnevezés egy kicsit megtévesztő számomra.....