Várostörténeti tanösvény

Megújult a debreceni Petőfi tér

Várostörténeti tanösvény is kialakításra került. Nyáron biztos szebb lesz a zöldellő fákkal. Sajnos a környező épületek legtöbbje a II Világháborúban bombázások áldozata lett, ezeket örökíti meg az acélfalakba lézerrel vágott épületek története

Medgyessy Ferenc - Petőfi Sándor (1948)

Győrfi Lajos szobrász közreműködésével felújították, és új talapzatot is kapott

Itt állt a város legnagyobb zsinagógája

Lett egy kis tó is, fa pallós terasszal

Kereskedelmi és Iparkamara eklektikus stílusú palotája, mely szerencsésen túlélte a bombázásokat, Spiegel Frigyes és ifj. Engler Károly fővárosi építészek tervei alapján épült, 1911-1912-ben

Betlen Gyula készítette az épület kupoláján található kompozíciót, amely  három, glóbuszt tartó nőalakot ábrázol. A körerkély két figurája, a kereskedelmet jelképező nő, kezében Merkúr jelvényével, illetve az ipart szimbolizáló férfi alak.

Az egykori Royal Szálló

Modern játszótér

Öreg fák és szép új padok teszik kellemessé a teret

1973-ban épült meg a 24 emeletes toronyház, kétszáz lakás van benne

Pályaudvarunk, amit 1961-ben adtak át, de napjainkban a város szégyene

A régi pályaudvarunk

Reménykedem, hogy sokáig ilyen szép marad a tér!

Tavasz

Séta Debrecenben, elvégre tavasz van, már a naptár szerint is. Valójában még minden kopár, csak egy pár korai virág itt-ott, ami mindenkit megigéz, annyira várjuk már a jó időt.

Szeretem ezeket a szépséges színű ázsiai boglárkákat (Ranunculus asiaticus), most úgy látom ez a sláger. Örülök nekik :)) Ilyen korán már virágba borult ágyások mindenütt, de jó!

A kedvenc díszcseresznyém (?) még csak most bontogatja szirmait

Velencei kutyatej (Euphorbia characias) figyelem pár éve a Bábszínház előtt, most nagyon megtizedelődött az állomány, áldozatul esett a levendula ültetvénynek. Sajnálom, olyan különleges.

Még egy szép fa a Piac utcán

Több virágzó fára lenne szükség!

Direkt nem fordultam a Magnóliák felé, még várok, hogy teljes pompájukban láthassam őket.

Csók itt és ott

A Nemzeti Galériában tett 2022. évi látogatásom alkalmából fedeztem fel Csók István egyik festményét. Meglepett, hogy ott találom, hiszen jól ismertem ezt a művet a Debreceni Református Kollégium Múzeumából. Sajnos a debreceni, a kiírás szerint Hepák József által készített felvétel.

 

  Csók István festménye, az „Úrvacsora”, 

vagy más címen „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”

 (1890)

Október 31. a reformáció emléknapja. 1517-ben ezen a napon tette közzé Luther Márton azt a vitairatát, amely „95 tétel” néven vált ismertté, s amelynek központi gondolata a megtérés, a bűnbocsánat és az evangélium szentsége. A reformáció napja több európai országban is állami, Magyarországon a református és evangélikus gyülekezetek számára egyházi ünnep.

 

Debreceni felvétel

Csók István húga esküvője előtt maga is hivatalos volt egy ünnepi istentiszteletre szülőfaluja, Sáregres református templomába. A huszonéves ifjú művész, úgy érezte, hogy a világ csodái után egy falusi templom már semmi újdonsággal nem szolgálhat számára. Aztán azon kapta magát, hogy a hívekkel együtt imádkozik és énekel ő is. Ekkor fogalmazódott meg benne a festmény gondolata. 

A képet Münchenben festette meg, helyi modellekkel. A kép központi szereplői azonban az úr asztalához járuló leányok, s közülük is kitűnik az előtéren átvonuló kisleány. Ezt a figurát eredetileg imádkozó alakként képzelte el, a müncheni lánymodell azonban megbetegedett, így Csók félbehagyta a képet, majd hazautazott Magyarországra, s a festményt is maga után küldette. Hazafelé jutott eszébe a kislány, Érsek Örzsi, akinek alakja már az egykori istentisztelet alatt is megragadta. Úgy érezte, ő lenne a legalkalmasabb modell a kép főalakjához.

A képet 1890 végén mutatta be a Műcsarnok téli tárlatán.

Áhítat, hit és átszellemültség sugárzik a szép, fiatal lányarcokból. Pontosan azt a megrendült lelkiállapotot adja vissza, amit Csók maga is érzett, amikor annyi év után újra beült földijei közé a templom padjába. 

A festmény 1891-ben a párizsi Salon, 1900-ban pedig a párizsi világkiállítás aranyérmét is elnyerte. 

Jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában látható

Egy évtizedes művészpálya

Milyen kár, mikor egy tehetséges festőt nem ismernek el és emiatt leteszi az ecsetet és többé nem fest.

Karcsay Lajos - Almaszüret (1885 körül)

Karcsay Lajos (1860-1932), Sopron megyei festőművész

Hullámhegy, hullámvölgy, elismerés, elfeledettség: ez jellemzi a művész életét. A családnak Nagygeresden volt a kúriája és birtoka. Karcsay Münchenben, Berlinben és egy ideig Párizsban tartózkodott. 

1886-ban az „Almaszüret” című festményére Ráth-díjjal tüntették ki. 

A „Boszorkánykonyha” című festményét kiállította Münchenben, majd az 1890-es téli tárlaton itthon is. Felajánlotta a képet a Nemzeti Múzeumnak ajándékba. Az intézmény már akkor is helyhiánnyal küzdött, ezért nem fogadták el. Többször is javasolták Munkácsy-díjra, de sikertelenül. 

Karcsay művészetének lebecsülését látta a fentiekben és csalódottságában szakított a festészettel. 1890-ben befejezte pályáját, hazatért Nagygeresdre.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán 2022. évben tett látogatásom alkalmából számomra kedves alkotásokból válogattam.

Régi - új helyen

 Orlai Petrich Soma

A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása című olajfestménye

Volt szerencsénk március 15-én megtekinteni ezt a gyönyörű festményt a Debreceni Kollégium Műemlékkönyvtárában, melyet Vízkereszt napján avatták fel régi–új helyén. A Tiszántúli Református Egyházkerület tavaly ősszel Orlai Petrich Soma születésének kétszázadik évfordulójára restauráltatta, annak apropóján is, hogy a műalkotás százhetven éve, 1852-ben került a kollégium tulajdonába. A második emeleti nagyteremben helyezték el, amely akkoriban nyilvános olvasóterem volt. A II. világháború végén biztonsági okból átvitték a püspöki hivatalba.

A festmény egy 16. századi eseményt jelenít meg, a mohácsi csata után menekülő király halálát. Az 1850-es években úgy tudták a kutatók, hogy a Csele-patakban, annak valamelyik megáradt részén találták meg a királyt és a holttestét kiemelték a környéken lakó jobbágyok, eltemették és később, amikor már a törökök kivonultak, akkor érkezett vissza egy kutatócsapat és találta meg. 

A festményt már a korában úgy értelmezték, hogy az elveszett szabadságharc után készült, tehát annak szimbóluma. Ha ránézünk a képre, akkor baloldalt látszik Petőfi halotti arca is.

Orlai a Piéta-beállítást alkalmazta, a központi alakot úgy jelenítette meg, mint Krisztust a keresztről való levétel után. A kép alakjainak egyike a megtalált magyar koronát mutatja fel nagy örömmel, azt sugallva ezzel, hogy talán mégsem veszett el minden Mohácsnál. 

A kép egy lehetséges értelmezés szerint, allegórikusan a magyar szabadságharcnak és Petőfinek állít emléket. Azt sugalmazza, bár látszólag elveszett minden, de nem szabad feladni. 

(Orlai Petrich Soma a költő másod-unokatestvére, a pesti Petőfi kiállítás kapcsán már én is írtam róla, ahol több képe is látható)

A műemlékkönyvtár, hozzávetőleg hatszázezer kötetes, és alapvetően XVI–XVIII. századi régi könyveket tartalmaz. Az állományt az ösztöndíjjal külföldön tanuló debreceni diákok gyarapították, akik a kapott támogatásért cserébe könyveket hoztak a kollégiumnak. 

2016-ban írtam erről a mesés helyről:

>>>>>>>https://nora-bora-nora.blogspot.com/2016/10/regi-konyvek-kozott.html

Március 15

Március 15-e alakalmából, mi más, mint egy Petőfi Sándor szobor a Debreceni Református Kollégiumból, elvégre Petőfi 200 éve született.

 

Be kell valljam, hogy most jártam életemben először a Református Kollégium hátsó szárnyában, miután megtudtam, hogy itt található ez a Petőfi szobor, milyen csodálatos környezet, csak ámultam! Mindig találok itthon is valami újdonságot.

Maga a szobor a pesti Petőfi szobor gipszmintája, súlya minimális, így talapzata sincs. 1883-ban állították fel itt. A gyönyörű környezetben fel sem tűnt nekem, hogy egy gipsz szoborral állok szemben.

 

A  díszteremhez vezető lépcsőház

Petőfi Sándor szobor Budapest V. kerületében, a Petőfi téren.

1871-ben Izsó Miklós szobrászt bízták meg a szobor készítésével, de ő 1875-ben meghalt, ekkor Huszár Adolf szobrász nyerte el a megbízást, aki Izsó tervein csak kevés átalakítást végzett. Végül 1882-ben avatták fel a szobrot. A talapzatot Ybl Miklós tervezte

2022. év végén fotóztam Budapesten a Petőfi szobrot, nem gondoltam, hogy Debrecenben megtalálom a hasonmását.