Meglátogattam végre a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumot, melyet 1919-ben alapított a cégtulajdonos, világutazó, műgyűjtő és mecénás, Hopp Ferenc.
A kertje egy csoda. A világ különböző részéről származó műtárgyak mint úti emlékek népesítik be.
Hopp Ferencnek nemcsak közvetlen tárgyi környezete, hanem otthona és
kertje is tükrözte a Kelet iránti érdeklődését. Az első földkörüli
utazása után vásárolt villát és kertjét a rá nagy hatást gyakorolt jávai
Buitenzorg (ma: Bogor, Indonézia) csodálatos botanikus kertje után
Buitenzorg-laknak nevezte el (a holland szó jelentése: „gond nélküli
hely”).
Az
előkertben, eredeti helyén áll az a gránitból faragott pagoda, vagy koreai torony, melyet
Hopp Ferenc 1904-ben rendelt meg a Kuhn & Komor cégtől, Jokohamából.
A pagoda elemeire bontva hajón és vonaton érkezett meg Pestre.
„Kapum táján öröm áradjon a végtelenbe.
Portám körül vígság viruljon mindörökké.”
Az 1890-es években már
állt a kínai holdkapu a villa hátsó kertjében.
Joseph Haas, az Osztrák–Magyar Monarchia sanghaji konzulja segítségével
lehetősége volt tetőcserepeket, díszítményeket, kőtáblákat,
kőoroszlánokat rendelni egyenesen Kínából. Hopp Ferenc megbízásából
Györgyi Géza építész tervezte meg a kaput és a díszek elhelyezését.
A holdkapuknak a kínai tervezők fontos szerepet
tulajdonítanak a tér szervezésében: az egymástól fallal elválasztott
kertrészek között kitágítja a teret, a túlsó oldal növényeit és
látképének egy részét kerek keretbe foglalja.
Fo-oroszlánok a kapu két oldalán, hagyományos kínai szentélyeket, palotákat őrzik. Mindig párban ábrázolták, a nőstényt kicsinyével, a hímet varázsgömbbel.
Kis kedvenceim, szeretnék beszerezni egy párat magamnak, persze nem ilyen nagyokat, csak tenyérnyieket :))
A
holdkapu tengelyének vonalában, a kert mélyén felépítettek egy kis
dzsaina szentélyt. A szentély fülkéjében egy tírthankara, a dzsaina vallásban a spirituális tanítók címe, kőből
készült, 14–15. századi ülő szobrát helyezték el.
Trimúrti, a négy oldalról nyitott szentély (India)
Az
épület hátsó kertjének dísze a rádzsásztáni stílusú kőpavilon, amelyben
Brahmá szobra látható. Brahmá – Visnu és Siva mellett – a hindu vallás
istenhármasságának (trimúrti) tagja, az emberek világának szabályozója s
az abban uralkodó négy alapvető rend létrehozója. Brahmá egy lótusz
kelyhében ül, meditáló pózban, lehunyt szemmel, lótuszülésben. Koronás
fővel, hosszú szakállal ábrázolják, négy arcával a négy égtáj irányába
tekint. Karjaiban vizeskorsót, könyvet, imafüzért tart. Hátasállata a
hattyú.
Teknőc, eredetileg sztélével a hátán (Kína)
1890-es évek elején készült a kőből
faragott teknősbéka szobra. A teknős – magas életkora miatt – a
halhatatlanság jelképe Kínában. A régi fényképeken még jól látszik, hogy
eredetileg egy feliratos emlékkő volt a hátára állítva, ami az
örökkévalóságot idézve egy szikla alakját formázta, az oldalára pedig a
következő feliratot faragták: Tündérország. (Eredetiben: Penglaj-kuo,
vagyis a „halhatatlanok szigete”.)
A különleges környezetben Hopp Ferenc gyakran és szívesen fogadott
vendégeket, akiket rendre meg is örökített a villa kertjében készült
fotográfiákon.
Indiai elefánt
A magas talapzaton
álló, szienitből faragott elefánt. Az ormányával
lótuszbimbót felemelő elefánt Budapest ostroma idején, 1945 januárjában
megsérült egy repesztalálat következtében. Egykoron viselt fehér
agyarait műtárgyvédelmi okok miatt a múzeum adattára őrzi. Most így találtam rá, reménykedem, hogy restaurálás alatt áll......
Rám Szutár - Mahátmá Gandhi 1968 (másolat)
Az indiai állam adományozta Magyarországnak.
1869.
október 2-án született Mahatma Gandhi, akit az indiai nemzet a Nép
Atyjának nevez. Elsőként a világon emelte az erőszakmentességet
politikai fegyverré. Az ENSZ Gandhi születésnapját, október 2-át, az erőszakmentesség világnapjává nevezte ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése