Az élet napos oldala

Budapesten nem csak múzeumokba érdemes ellátogatni, hanem a galériákba is, ahol remekbe szabott kiállításokat lehet megtekinteni. 

A Kieselbach Galéria, Czene Béla festőművész, A valóság szerelmese című tárlatán jártam még júniusban.

A család padlásáról csak tavaly kerültek elő, a közel negyven éve ott álló, a leszármazottak tudomása szerint, csak kevésbé sikerült, így száműzött festmények. Valójában az egész életmű tudatosan félretett törzsanyaga lapult a porréteg alatt. A legtöbbjük azért került fel a padlásra, mert a festő nem akarta őket eladni, így szerette volna megőrizni az életmű legjobb darabjait. 

A kiállításra Olaszországból, Japánból és Amerikából is érkeztek festmények.

Római önarckép (1939)

Czene Béla (1911-1999), 1930 és 1933 között Rudnay Gyula növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán. 1938-tól 1939-ig a római Collegium Hungaricum ösztöndíjasa volt. 1932-től rendszeresen kiállított a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban.

Nőrablás (Hunor és Magor 1939)

Ferrari Noémi portréja (Az olasz tanárnő 1939)

 

 Feleségem (Hikádi Erzsébet portréja 1942)

A kezdeti időkben minden női alakjáról felesége portréja nézett vissza, a férfiak pedig rendszerint az ő önarcképét tükrözték.

 Hármas arckép 

(Önarckép a művész feleségével és bátyjával 1935)

A képek magyarázata sokat segített a festő életművének jobb megismerésében

Hazatérése után művészi érdeklődése egy időre a korábbi mitológiai és bibliai témák helyett a falusi élet felé fordult. 

Kalotaszegi lányok (1943)

Az 1950-es években művésztársaihoz hasonlóan ő is kénytelen volt igazodni a hatalom által megkövetelt szocreál stílushoz, katonai szolgálatot kellett teljesítenie, 1945-ben a Vörös Hadsereg gyűjtőtáborába szállították. A festőnek mindvégig kivételes helyzete volt, mert a tábort vezető szovjet tisztek portrékat, propaganda feliratokat, és Sztálin-arcképeket rendeltek tőle. Czenét ezek a megrendelések mentették meg attól, hogy Szibériába deportálják a tábor többi tagjával együtt, a jó kapcsolatainak köszönhetően sikerült hazaszöknie.

Ahogy a politikai viszonyok változtak és oldódott a helyzet, új témákat és stílust talált magának, az aktok váltak a Czene-képek legnépszerűbb témájává.

Képeinek központjában a modern városi ember hétköznapjai álltak. A festő, aki nyugati életérzést varázsolt a képeivel. Divatosan öltözött fiatal lányok, a legendás Maxim Varietéből elcsábított gyönyörű aktmodellek, színekben tobzódó presszók és rohanó járókelőkkel teli pesti utcák jelennek meg, virtuózan megfestett képein.

Az 1960 - 1970-es évek ikonikus hajviseletei, budapesti presszók, csodálatos nők, vidám balatoni strandolások, színes nagyváros élet. Ezek Czene ikonikus témái.

Olaszországi utazásainak célja, elsősorban élmény- és inspirációgyűjtés volt. Vázlatfüzettel járta az olasz városokat, hazatérve pedig kész kompozíciókat festett.

 

A művészt egész életében igazságtalanul mellőzték, miközben óriási, mintegy háromezer képből álló életműve manapság egyre többet ér. Képei a világ számos pontján szétszóródva lappanganak.

A festő ugyan jól kereső művésznek számított, de a kritikusok tetszését sosem nyerte el. Azt a célt tűzte maga elé, hogy az akkori emberről és az akkori valóságról adjon hiteles korrajzot. Fantasztikusan ragadta meg a valóságot, mert képein a hétköznapok egyszerűsége, és az ember áll a középpontban.

Engem lenyűgöztek a képei, különösképpen az utcaképek, presszóképek, fürdőzőképek varázsoltak el, amelyek fiatal éveimbe repítettek vissza. 

Mindig nagy örömmel tölt el, egy ilyen életmű kiállítás megtekintése, hiszen a világ minden tájáról hoztak képeket, sok magántulajdonból való, ezeket a műveket együtt látni csodás, kivételes alkalom. 

Belegondolni, hogy a képek egy része egy padláson porosodott, és mindezt megnézhettem!

A Kieselbach Galéria nagy hozzáértéssel rendezte meg ezt a kiállítást, a történetek, magyarázatok, fotók, vetített filmek felelevenítették ezt a kort. Egy örömteli nosztalgikus utazás volt számomra.

 

Most találkoztam először Czene Béla nevével, de sosem fogom elfelejteni, milyen nagyszerű  festő.