Határban

Folynak a mezőgazdasági munkák ezerrel

 

Itt már nyersen betakarították a kukoricát az állatoknak, takaros rendben sorakoznak a bálák.

A sárga napraforgótányér is megöregedett

Olyan régen vágyom már, hogy valamiféle állatot fotózzak kint a határban, mondjuk őznek vagy szarvasnak jobban örültem volna, de itt Szoboszló határában kevés az erdő, meg amúgy is a kombájn hangjától fejvesztve menekülnek. Csak a szökellő vadakban gyönyörködhetek, esélyem sincs lefotózni őket. Most végre egy tapsifülest sikerült lencsevégre kapni. Nagyon óvatosan kattingattam a kocsi ablakából. 

A férjem haragszik rájuk, mert roppant kártékonyak, a fiatal kis növények fejét leharapják, képesek egész sorokon így végigmenni, súlyosan megtizedelve a kelést.

Mintha hátul is lenne szeme, bár az út közepén ült és egész közel gurultam hozzá a kocsival.... :))

 

Szikes föld, mint a holdbéli táj

Ez nem egy szép tó, csupán a szik közepén egy pocsolya a lemenő nap fényében

Amikor a zöld is mesés árnyalatban pompázik ősszel, valamiféle zöldítés lehet......

 Imádom a lemenő nap fényét, minden sokkal szebb

A szik melletti kukorica ilyen csalóka látványt nyújt, a közelebbi tövek kisebbek, a távolabbiak nagyobbak, mintha domboldalon lenne, pedig ez sík terep......

Ezen az úton kell bemenni legalább két kilométert, most csontszáraz, de esőben rémes, nagyon hepehupás, kerülgetni kell a kijárt mélyedéseket még ilyenkor is.