Ahogy bejártam a szállodát egyre jobban beleszerettem. Jó volt itt
sétálgatni, nappal a kis kalapomban, a tűző napon, a hangos kabóca zene
ütemére lépegetni, rácsodálkozni egy-egy épületre, növényre, az itt-ott
előbukkanó égszínkék tengerre, leülni egy kicsit, vagy megmártózni a
medencékben. Eleinte labirintusnak tűnt...végül már egész jól kiismertem
magam. Egy kis ízelítő a kék-fehér szépségből...Görögország dióhéjban életérzésem volt itt, majd meglátjátok miért....
Folyt.köv......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése