Nora-bora: Az Epreskertben jártam

1921 óta a Magyar Képzőművészeti Egyetemhez tartozik. Minden évben megrendezik Kipakolás címmel, az MKE hallgatóinak év végi szakmai bemutatkozását. Ennek volt egyik helyszíne az Epreskert, ahová már régen szerettem volna bejutni.

A kert az itt állt eperfákról kapta a nevét, ezeket a 17. század végén ültették, jóval nagyobb területen. Kialakult a hazai selyemgyártás, a spanyol származású Valero családnak köszönhetően, akik Magyarországra költözve 1776-ban selyemgyárat alapítottak. A selyemhernyók egyedüli táplálékforrása az eperfa levele. 1851-ben a gyár befejezte működését, és bezárt.

Az Andrássy út kialakítása, és a környék rendezési terve érintette a Városligetet, többek között Huszár Adolf műtermét, amit lebontottak. Ekkor kapott egy új megbízatást, Deák Ferenc szobrát a Kerepesi temetőben épített mauzóleumba, és ahhoz egy új műtermet, az akkor még rendezetlen Epreskert területén 1879-ben.

Stróbl Alajos szobrászművész úgy döntött, felkarolja az Epreskert ügyét, az elvadult parkot rendbe hozatta.

A főváros vezetése néhány telket a Mintarajztanodának adott, amely két festészeti és egy szobrászati mesteriskolát hozott létre a területen. A tanárok között volt Benczúr Gyula, Lotz Károly, Székely Bertalan, Feszty Árpád, Zichy Mihály, akik a tanításért cserébe ingyen műtermet kaptak az Epreskertben.

Stróbl a műtárgyakért is rajongott, számtalan alkotást mentett meg, és helyezett el az Epreskertben. Többek között a budavári Mátyás-templom helyreállításakor eltávolított, 13-14. századból származó délkeleti kaput.

Kolozsvári fivérek Sárkányölő Szent György-szobrának másolata.

Ferenc József három példányt készíttetett a prágai várnegyedben álló eredeti alapján, hogy az értékes műemlék Magyarországon is látható legyen. Egy a budai Várba, egy Kolozsvárra, a harmadik pedig Stróbl közbenjárására az Epreskertbe került.

Itt helyeztette el Hunyadi János gyulafehérvári síremlékének másolatát, a kápolna falára pedig a bautzeni Mátyás király-dombormű másolata került. A legenda szerint Mátyás királyról ez a legélethűbb ábrázolás, mivel háromszor is megküldték a készülő dombormű fejábrázolását Mátyás udvarába ellenőrzésre, hogy a király mindenképp elégedett legyen az alkotással.

Az Epreskert közepén áll a barokk Kálvária, amit szintén Stróbl Alajos mentett meg. A Mayerhoffer András tervei alapján 1744 és 1749 között felállított építmény eredetileg a Kálvária téren állt Józsefvárosban, és az a legenda övezte, hogy a szabadságharc idején a környékbeli asszonyok ide jártak imádkozni a harctéren teljesítő férjük épségéért. Az 1890-es évek közepén a Kálváriát a városvezetés el akarta bontatni, mert útjában állt a modernizációs törekvéseknek, ezért Stróbl azt találta ki, hogy szállítsák át kövenként az Epreskertbe, és ott állítsák fel újra, ami meg is valósult.

A Nagyboldogasszony templom fülkeszobra

Stróbl Alajos antikizáló, oszlopcsarnokos szobrászati mesterműterme 1889-ben épült meg. Stróbl különösen vonzódott az antik és a középkori művekhez, ezért igyekezett a kertben minél több ilyen műalkotást elhelyezni. Tanítványai is több ókori mű másolatát készítették el, és a műalkotásokat a kert növényeivel összhangban helyezték el.

Stróbl a művészetpártolásán túl a különcségeiről is nevezetes volt. Gyakran érkezett lóháton, trombitaszóval, majd a teremben a lovát megülve ment végig tanítványai félkész szobrai között. Ezt elégelték meg egyszer diákjai, így az egyik nap egy ágyat húztak a bejárathoz, amire Stróbl csak ennyit mondott: „Azt hiszitek, hogy nem ugratok át ezen az ágyon?” A gyönyörűen berendezett parkban bohém mulatságokat szervezett, és népes vendégseregével együtt sokszor jelmezbe bújtak. Amikor az Epreskert a tolvajok kedvelt célpontjává vált, a kutyáját oroszlánjelmezbe öltöztette, hogy így riassza el őket.

Műteremháza bejáratánál lószobor fogadja a látogatókat. A Halászbástyára tervezett Szent István szobor megbízásának odaítélésekor a bírálóbizottság részéről kétely merült fel, hogy tud-e lovat is faragni? Stróbl a hír hallatán kölcsönkért egy lovat a közeli Városligetben fellépő cirkusztól és annak alapján elkészítette a lószobrot. Meg is győzte a megrendelőket, és így ő alkothatta első királyunk emlékszobrát.

Az első világháború alatt hadikórházként működő Epreskertben gyógyuló katonák fotóin is láthatók a kert műalkotásai. Az első világháború után benépesült a környék, a polgári villák kiszorították a műtermeket, a terület egyre zsugorodott, hogy megmentsék, az Epreskert a műtermeivel együtt beolvadt a Képzőművészeti Főiskolába, amely már egyetem.

A kert egyik legértékesebb darabja Erzsébet királyné carrarai márványból készült szobra. Szécsi Antal és Mayer Ede Hódolat I. Ferenc József és Erzsébet királyné előtt című, 1908-ban elkészült szoborcsoportjának része volt. 1950-ben eltávolították a Műegyetemről, és azzal a céllal szállították a kertbe, hogy az értékes márványt újrahasznosítsák. A mellékalakok és a császár szobra valóban véső alá került, de Erzsébet királyné megmenekült.

A második világháború nem kímélte a kertet, a tüzelőhiánnyal küzdő lakosság egy kivételével kivágta az eperfákat. Csak az 1960-as években, Pátzay Pál rektorsága idején ültettek a helyükre csemetéket.

A szoborkert néhány alkotása tiszteletadás az újabb kori mestereknek.

Somogyi József - Rőzsehordó

Eredetileg Rudnay Gyula síremléknek készült 1983-ban, de csak később 1999-ben állították fel a kertben.

Kő Pál - Bárányos című alkotása

1968-ban készítette, negyedéves szobrász-hallgatóként, Somogyi József felügyelete alatt. A téma a "klasszikus jópásztor-kompozícióból" indul, annak egy sajátos változata. Az eredeti ábrázolás a Jó pásztort mutatja – vállán a megmentett báránnyal. 2019-ben a szobrot bronzba öntötték és a művésztanár, Lujos mester az Epreskertnek, ill. a Képzőművészeti Egyetemnek ajándékozta.

Az egyetem festő, szobrász és látványtervező tanszékének műtermeiben, illetve a fém-, bronzöntő, kőfaragó, gipsz-, valamint üvegműhelyeiben folyik itt az alkotómunka.