Mára

 

(Kép forrása: Pinterest)

 

József Attila

Mikor az uccán átment a kedves

 

 

Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.
 

Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.
 

Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.
 

Lebegve lépett - már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.
 

És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.
 

Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam - elveszik tőlem!
 

De begyes kedvük szívemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.
 

És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!