A Bauhaus bölcsője

Pasaréten, nem hagyhattam ki a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepet sem, ami már régen fent van a megtekintendő listámon. Az építészek "Bauhaus időkapszulának" nevezik, az 1930-as években épült. A 22 családi házból álló telepet a kor művészi törekvéseinek szellemében tervezték. Bizonyítandó, hogy a szerényebb jövedelmű polgárság számára kisebb telkeken elérhető költséggel is lehet jól használható lakóházakat építeni.

A Magyar Mérnök- és Építészegylet tagjai a stuttgarti Werkbund lakótelep alapján azt a tervet tűzték ki, hogy négyszögletes telkekre, különálló kertes villaépület épüljön. Szigorú kikötések mellett zajlott a tervezés, max. 25 százalékos lehetett a telkek beépíthetősége, a házaknak kettő-négyszobásnak kellett lenniük, és háromméteres távolságban helyezkedhettek el a telekhatártól. Áttört, alacsony lábazatú, egységes kerítés szintén előírás volt. A Napraforgó utcai lakótelepet nem állami beruházásból, hanem magánkezdeményezésként, több vállalkozó bevonásával finanszírozták.

Egyedülálló, mert az egész utca azonos stílusban, egymáshoz tervezett épületekből áll. Az Ördögárokkal párhuzamosan fekvő üres területen a telekminimum háromszáz négyszögöl volt, de  engedélyezték a száz négyszögöles telkek kialakítását.

A háromezer négyszögöles (1,08 ha) területet 22 családi-és ikerház számára parcellázták fel. A házakat a kor neves építészei tervezték. A kivitelezést a korszak legelismertebb cége, a Fejér és Dános végezte. Végül 16 családi- és három ikerház készült (így lett összesen 22 lakás) 

A “Pasaréti úti kislakásos mintatelep” felavatására 1931-ben került sor. Az utca 1970 - óta területi védelem alatt áll, s mára minden ház egyedi műemléki védelmet is élvez. A napraforgó találó szimbólum, mert a modern stílusban épült családi házak déli és keleti oldalukon nyíló hatalmas üvegablakaikkal, széttolható üvegfalaikkal éppúgy a nap felé tárulnak, mint a napraforgó virágai.

Az utca középső szakaszán apró park készült, ami szemközt, az Ördög-árok patak feletti gyalogoshídban folytatódott. A forgalom így már számottevő lett, ezért a hidat hamarosan lebontották. 

Főként a középosztályhoz tartozó emberek vásárolták meg a házakat, mint pl. katonatiszt, rendőrtiszt, banktisztviselő, nagykereskedő, stb. Az idők során a tulajdonosok többször cserélődtek. Az 50-es évek elején, volt akit kitelepítettek pl. a Zichy-család, volt ahova társbérlőket költöztettek. A 20. század utolsó évtizedeiben számos neves művész lakott az utcában, így Petrovics Emil zeneszerző, Galambos Erzsi színésznő, Garas Dezső, színész, Illés Gyula szobrászművész, Szemes Mihály és Szemes Marianna filmrendezők, továbbá Gábor Tamás olimpiai és világbajnok vívó. Az utca jelenlegi lakói között szintén találhatók művészek, egyetemi professzorok, sikeres cégvezetők és vállalkozók.

A lakóközössége elkötelezett az épületegyüttes, mint kulturális örökség megóvása mellett.

A házszám táblákon a tervezők neve is fel van tüntetve. Egy pár kimaradt a fotózás során......

1. és 11. Vágó László

2. Wälder Gyula

3. Kaffka Péter

 4. Bierbauer Virgil

 

5. és 6-8. Kozma Lajos

 

7. Wellisch Andor

9. Kertész K. Róbert

10. Münnich Aladár 

12. Quittner Ervin

13. ifj. Masirevich György

14. Hegedűs Ármin – Böhm Henrik

15. Ligeti Pál – Molnár Farkas, 

Sajnos van amelyik nagyon elhanyagolt állapotban van, belesve az elburjánzott növényzeten, ilyen csoda kis udvara van.

 

16. Tauszig Béla – Róth Zsigmond

17. Hajós Alfréd

18. Weichinger Károly

Felújítás alatt

19. Gerlóczy Gedeon, 

 20. Fischer József

22. Barát Béla – Novák Ede

„PASARÉT. Pasáról szó sincs. Valami nagyon modern érzésű
óriás kicsi skatulyákat rakott ki a villamos mentén, azután összeszedett
egypár jómódú liliputit és azt mondta: Itt lakjatok. És laknak.
Kicsi autóikon be-beszaladnak kicsi bankjukba; akik egy
skatulyában laknak, meglátogatják egymást, tavasszal egymás kicsi
kertjét dicsérgetik. Olyanok, mint az emberek.”

(Szerb Antal: Budapesti kalauz. Marslakók számára. Budapest, 1935. 23.)