Széna tér
Október közepén ilyen mesés volt
Az elmúlt évszázadok során több budapesti közterület is viselte a Széna tér nevet hosszabb-rövidebb ideig. Ez a tér is fontos közlekedési csomópontban volt található, Óbudát Dunántúllal összekapcsoló országút haladt itt el, és a városhatár mellett feküdt. Az országutakon főként szekerekkel,
lóháton, esetleg hintóval közlekedtek az emberek, az üzemanyag ezek mindegyikéhez pedig a széna volt.
A 18. században olyan intézmények települtek ide, amelyeknek akkori
felfogás szerint a város szélén, a lakott területek peremén volt a
helye, például a lövölde és a kórház.
A téren álló
másik fontos épület a régi Szent János-kórház volt, ami a 18. század
elejének pestisjárványa idején létesült karanténkórházként, majd később
közkórház és szegényház lett belőle. A régi Szent János-kórházat Buda második világháborús ostroma alatt
szinte teljesen szétlőtték, 1949-ben lebontották a hozzá tartozó
kápolnával együtt. A kórház helyén buszpályaudvart alakítottak ki 1967-ben, mely 2019-ig állt itt. Történelmi helyszín volt a Margit körúti katonai fogház épülete
is, a mai Mammut 2 helyén: itt végezték ki 1919-ben a vörösterror
elkövetőit.
A térhez köthető a Budai Várban
rekedt német és magyar csapatok kitörési
kísérlete 1945. február 11-én. A kitörés áldozatainak számát
összességében húszezerre
becsülik, és a legszörnyűbb mészárlás a Széna téren folyt, kevesen
jutottak át rajta élve. A szovjetek bevették magukat a környező házakba,
és azokból tűz alatt tudták tartani az egész megvilágított, széles
teret. A Széna téren egy ház sem maradt épen.
„A németek egy éjjelen nem védték tovább Budát, összegyűlt mindegyikük,
40 000 szoldát, jéghideg éjjelen, mindjük sisakosan, ’45 vad telén,
kezdődjék már a roham.” Bereményi Géza
A Széna tér fontos szerepet játszott az 1956-os forradalomban,
itt működött az egyik legjelentősebb fegyveres ellenálló csoport,
aminek a történészi becslések szerint mintegy 1400 tagja próbálta meg
feltartóztatni a szovjet csapatokat ezen a helyen.
Mindezen történelmi események ismeretében már érthető, hogy verssorok futnak a talpunk alatt, a díszburkolatba ágyazott csíkokon.
"És kérdik, egyre többen kérdik, hebegve, mert végképp nem értik – Ők,
akik örökségbe kapták –: Ilyen nagy dolog a Szabadság?” Márai Sándor,
Mennyből az angyal.
„Roncs-egzisztenciád, kimented, kamerad, a katlanból. Loholj!” Térey János, A városi hadviselés gyakorlata.
A Hatdé művészcsoport feketére színezett betonból alkotott meg egy olyan
pillért, amelyben 20. század közepi használati tárgyak (játékmackó,
rádió, demizson....) lenyomatai látszanak. A szobor direkt utalások nélkül
emlékeztet az 56-ot átélt hétköznapi emberekre, nem a nagy események
alakítóit őrzi, hanem a lassan múltba vesző egykori városlakók,
nagymamák és dédpapák emlékét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése