Marsbéli tájon

Madeirán a Ponta de São Lourenço, azaz Szent Lőrinc-félsziget, egészen egyedi látványt nyújt a kopár, szinte sivatagi színeivel és az Atlanti-óceán kékjével.

Ez a sárkányfarokszerű, 8 km hosszú és 2 km széles földnyelv, Madeira keleti felén található, nincs rajta erdő és buja növényzet, viszont a vulkanikus eredetű kőzet a legkülönfélébb színekben pompázik.

Amikor a szigetet betelepítő portugálok, az 1420-as évek elején Madeira erdeinek nagy részét felégették, a tűz a Szent Lőrinc-félszigetre nem terjedt át, itt épen megmaradt a babérlombú erdő. A fákat azonban hamarosan elkezdték kitermelni, és a védtelenül maradt, vékony talajtakarót a csapadék gyorsan a tengerbe mosta (ezt jelentősen elősegítette a legeltetés is). A kopár sziklák között csak gyér lágyszárú növényzet maradt fenn. A félszigeten számos ritka madárfaj fészkel, és időnként még a Földközi-tengeri barátfókák is kimásznak partjaira.

1982-ben a félszigetet a sajátos flóra, fauna és a földtani értékek védelmére természetvédelmi területté nyilvánították, bízva az eredeti növénytakaró lassú regenerálódásában.

Persze itt is lehet túrázni, de viharos időben nem javasolt. A szélén is hatalmas szél fújt. Már érkezésünkkor a repülőből is láthattuk.

Folyt. köv.:>>>>>>https://nora-bora-nora.blogspot.com/2023/08/uvegjardan.html