Levadák

Faial, egy 2200 lakosú falu Madeira szigetének északi partján, Santana járásban. Faial és Porto da Cruz között emelkedik ki a tengerpart vonalából az északi partvidék afféle szimbólumának számító Sasok sziklája (Penha da Águia, 590 m). A Sasok-sziklája azokról a halászsasokról kapta nevét, akik valamikor itt fészkeltek, de sokan úgy gondolják, hogy magának a sziklának van madárfej formája.

Ribeiro Frio egy kis tanya Madeira szigetének Santana járásában, az azonos nevű patak (Hideg-patak) völgyében, mintegy 800 méterrel a tenger szintje fölött. A hely fő érdekessége, hogy a völgyben többé-kevésbé megmaradt az őshonos babérlombú erdő.

Az állami erdészeti hivatal pisztrángtenyészetet alakított ki. Az ivadékokat betonmedencékben nevelik. Az arasznyitól az egészen nagyméretű példányokig nyomon követhetjük a halak fejlődését. A medencék körül kis botanikus kertet hoztak létre az őshonos, valamint az egzotikus, betelepített növények bemutatására. A babérerdőben kialakított pisztrángos medencék kicsit talán Szilvásváradra is emlékeztetnek.

Itt keresztezi a Hideg-patak völgyét a Levada do Furao; mellette Madeira egyik legjobban kiépített turistaútja egészen a Machico és Porto da Cruz közötti Portela-hágóig (620 m) vezet. 

 

A levadák, Madeira szigetének jellegzetes, a növénykultúrák vízigényét biztosítani hivatott csatornái, egyúttal különleges turistaútjai. Hasonló öntözőműveket már a római időktől alkalmaztak, ilyen összetett és hatékony rendszerré azonban sehol sem fejlesztették azokat.

 

A portugál telepesek a 15. századtól vízigényes növénykultúrákat, előbb a cukornádat, majd a banánt telepítettek a szigetre, ezért öntözniük kellett az erdők kiirtásával nyert földterületet. Valószínűleg mór rabszolgákkal, elkezdték kiásatni az első csatornákat, hogy az ültetvényekre vezessék a hegyi patakok vizét. 

A 16. század közepén a teraszos földeken a jóval kevesebb vizet igénylő szőlő váltotta fel a cukornádat, a korai fából épült levadák többsége teljesen tönkrement. A használatban maradtakat apránként továbbépítették; a deszkát, többnyire kővel váltották fel, továbbra is törekedtek a szűk csatorna alak megőrzésére, hogy ezzel is csökkentsék a szállított víz párolgási veszteségét. 

 

A 19. században, a cukornádtermesztés második nagy hullámában, rengeteg új csatornát hoztak létre, ezek közül nem egy a hegylánc északi oldaláról, alagútban hozza át a vizet a déli oldalra, mivel a sziget északnyugati része jóval csapadékosabb a délkeletinél. A függőleges sziklafalakba is kézi erővel vájták a csatornákat úgy, hogy a munkásokat fonott vesszőkosarakban lógatták le a fal tetejéről, fákhoz vagy sziklatömbökhöz rögzített köteleken. Az egyes levadák eredetileg különböző nagybirtokosok tulajdonában voltak, de csakhamar megjelentek a kisebb gazdák szövetkezetei is.  A szövetkezeti levadák teljes hossza elérte az 1000 km-t. 

1947-ben a sziget kormányzata, a művelt földterület növelésére, vízi erőművek építését határozta el. Megkezdődött a közpénzből épített, beton levadák kora. A következő húsz évben mintegy 400 km-nyi levadát építettek, és ezzel biztosították szinte minden, művelhető föld vízellátását. 110 km²-ről 320 km²-re növelték az öntözhető területet. Ezek a csatornák, több szintben futva behálózzák az egész szigetet.

Az egykori magánlevadák nagy többségét államosították. Azóta bárki vásárolhat magának öntözővizet, pontosabban üzemidőt, amíg neki nyitják meg a levadákban érkező vizet tároló ciszternát. Még a városi utcák két oldalán is vízvezető árkok futnak, és saját üzemidejében ki-ki az erre szolgáló vaslappal zárja el a víz útját, hogy azt a kertfalban kiképzett lyukon saját, házi ciszternájába terelje. A vizet a levadeirónak nevezett felügyelők osztják el, és a csatornák tisztán tartása is az ő feladatuk. A hálózatot ma is folyamatosan bővítik.

Minden levadának külön neve van, és mindegyik mellett fut egy üzemi ösvény. Ezek az ösvények káprázatos séta- és túralehetőségeket kínálnak. A levada-túra, mint új sportág, a sziget sajátja.

"Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak."

(Wass Albert)

Hogy ne maradjunk azulejo nélkül ma sem, egy bájos kápolna......

Folyt. köv.>>>>>https://nora-bora-nora.blogspot.com/2023/08/santana.html