"Madeira egyik legkülönlegesebb kincse egy erdő, amelybe lépve olyan
érzésünk lehet, mintha egy mese díszletei közé csöppentünk volna. A
varázslatos reggeli ködről is ismert Fanal erdő egy ősi babérerdő része."
Ezek után nagy várakozással indultunk a babérerdőhöz, de sajnos nem kedvezett nekünk az időjárás, mert a napfényben semmit nem láttunk a varázslatból és még pintyeket sem sikerült etetnünk a tenyerünkből, hiába kaptunk madáreleséget.
1999 óta az UNESCO Világörökség részének számító Laurissilva, azaz madeirai babérerdő egy mára
gyakorlatilag kihalt növénytársulás utolsó természetes maradványa. Körülbelül 15-40 millió évvel ezelőtt Európa
nagy részét babérerdők borították, de az utolsó jégkorszakkal járó
lehűlést ezek csak Madeirán, az Azori- és Kanári-szigeteken
élték túl. A Madeirán található babérerdő a 150 négyzetkilométeres
területével a legnagyobb azok közül amik fennmaradtak, és igen jó
állapotú állományának közel 90 százaléka eredeti, ősi erdő.
Az öreg babérerdő egy 1150 méter magasságban elnyúló fennsíkon áll, a fákat a szél s az évszázadok úgy
alakítottak, hogy az emberi képzelet mesefigurákat, állatokat fedezhet fel bennük.
A Paúl da Serra fennsíktól induló Vereda do Fanal 10,8 km hosszú túrán, végigmehetünk az őshonos Laurissilva erdőn.
Folyt.köv.:>>>>>>>https://nora-bora-nora.blogspot.com/2023/09/miradouro.html