Pár nappal ezelőtt, szép, napos időben, madárcsicsergésben a Várnegyed Tóth Árpád sétányán andalogtam. Még nem volt az igazi, de hétvégére valószínű pompázni fog, de már nem leszek ott! :(
Ez Budapest első és legszebb fasora. A várfalak romjaira 1720-ban telepítették a kettős fasort. A második világháborúban a fák is elpusztultak. 1967-ben rendezték a terepet új burkolatokkal,
padokkal. Sokáig zömében gesztenyefák, juharfák árnyékolták az utat, a díszcseresznyefákat csak
2006-ban és 2009-ben telepítették. Mögöttük a gesztenyefák jóval idősebbek és nagyobbak.
137 évvel ezelőtt született Tóth Árpád
(Arad, 1886. április 14. – Budapest, Várnegyed, 1928. november 7.)
A sétányt 1946-ban nevezték el róla, mivel a Várnegyedben lakott.
„Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek-
Egyszerre csak megfogtad kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér
És zubogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!”
2019-ben is korábban mentem a kelleténél :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése