A Nemzeti Galériában tett 2022. évi látogatásom alkalmából fedeztem fel Csók István egyik festményét. Meglepett, hogy ott találom, hiszen jól ismertem ezt a művet a Debreceni Református Kollégium Múzeumából. Sajnos a debreceni, a kiírás szerint Hepák József által készített felvétel.
Csók István festménye,
az „Úrvacsora”,
vagy más címen „Ezt cselekedjétek az én
emlékezetemre”
(1890)
Október
31. a reformáció emléknapja. 1517-ben ezen a napon tette közzé Luther
Márton azt a vitairatát, amely „95 tétel” néven vált ismertté, s
amelynek központi gondolata a megtérés, a bűnbocsánat és az evangélium
szentsége. A reformáció napja több európai országban is állami,
Magyarországon a református és evangélikus gyülekezetek számára egyházi
ünnep.
Debreceni felvétel
Csók István húga esküvője előtt
maga is hivatalos volt egy ünnepi istentiszteletre szülőfaluja, Sáregres
református templomába. A huszonéves ifjú művész, úgy érezte, hogy a világ
csodái után egy falusi templom már semmi újdonsággal nem szolgálhat
számára. Aztán azon kapta magát, hogy a hívekkel együtt imádkozik és
énekel ő is. Ekkor fogalmazódott meg benne a festmény gondolata.
A képet Münchenben festette meg, helyi modellekkel. A kép központi szereplői azonban az úr
asztalához járuló leányok, s közülük is kitűnik az előtéren átvonuló
kisleány. Ezt a figurát eredetileg imádkozó alakként képzelte el, a müncheni lánymodell azonban megbetegedett, így Csók félbehagyta
a képet, majd hazautazott Magyarországra, s a festményt is maga után
küldette. Hazafelé jutott eszébe a kislány, Érsek Örzsi, akinek alakja
már az egykori istentisztelet alatt is megragadta. Úgy érezte, ő lenne a legalkalmasabb modell
a kép főalakjához.
Áhítat, hit
és átszellemültség sugárzik a szép, fiatal lányarcokból. Pontosan azt a
megrendült lelkiállapotot adja vissza, amit Csók maga is érzett, amikor
annyi év után újra beült földijei közé a templom padjába.
A
festmény 1891-ben a párizsi Salon, 1900-ban pedig a párizsi
világkiállítás aranyérmét is elnyerte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése