Nora-bora: Monterosso al Mare

Cinque Terre jelentése öt föld, a Ligur-tenger partjának egyik zord és nehezen megközelíthető, kb. 18 km hosszú szakasza. A part legnagyobb része meredeken lejt a tengerbe. Sokan a világ egyik legszebb partszakaszának tartják a festői táj miatt. A sziklára épült öt festői falu, melyeket gyalogösvény köt össze, megőrizte a régi Itália hangulatát.

Nevét a területén osztozó öt településről kapta: Riomaggiore, Manarola, Corniglia, Vernazza, és Monterosso al Mare. A régió védelmet élvez mint nemzeti park, és 1997 óta az UNESCO világörökség része.

A vonatot választottuk, ez volt a leggyorsabb és legjobb módja, hogy keresztül-kasul bejárjuk az öt falucskát egy nap alatt, így is több, mint 15 km-t gyalogoltunk. Vásároltunk egy napi vonatbérletet, ami direkt Cinque Terre-re lett kitalálva. Így a rendszeresen közlekedő vonatokra bárhol, bármikor fel és leszállhattunk a nap folyamán. Kocsival nehezen megközelíthetőek a falvak és csak a helyiek hajthatnak be. (Az emeletes vonatoktól el voltam ájulva!) A vízibusz lett volna a másik alternatíva, de a menetrendet tanulmányozva lassúnak tűnt. Óriási tömeg hömpölygött az öt falu között, pedig szeptember vége volt.

Sajnos a híres partmenti gyalogösvények zárva vannak, felújítások miatt. A képen a legnépszerűbb rész Riomaggiore és Manarola közötti romantikus szakasz, a Via dell’Amore (a szerelem útja) felújítás alatt, 2012-ben lezárták hegyomlás miatt.

A legtávolabb mentünk legelőször, Monterosso-ba, és innen csorogtunk visszafelé. Itt a leghosszabb, strandolásra is alkalmas tengerpart.

A Monterosso név állítólag onnan származik, hogy az egykori uralkodó családnak vörös haja volt. A "Monte dei rossi" azt jelenti, "A vörös hajúak hegye".

Óriás szobra, mely Neptunt, a tenger istenét ábrázolja, amint egy régi villa teraszát tartja a vállain. A 14 méter magas alkotás 1910-ben készült, Arrigo Minerbi szobrászművész és egy Levacher nevű építész munkájaként. A szobor az 1966-os nagy tengeri viharban alaposan megrongálódott.

A régi Monterosso szívében, a híres "carrugi" (szűk sikátorok) között egészen sajátos stílusú kis testvéri közösségek és templomok láthatók, amelyek kéttónusú homlokzatai kiemelkednek a színes házak közül.

Confraternita dei Neri oratórium

16 századi, barokk stílusú

Belépve nagyon elcsodálkoztunk, hogy a barokk stukkók közepette rengeteg koponya, kis csontváz, és írás a halálra utal. A templomot jó szándékú emberek alapították, akik minden tőlük telhetőt megtettek az özvegyek, a hajótöröttek, az árvák megsegítéséért, valamint gondoskodtak a szegények és kevésbé szerencsések temetéséről.

"konfraternitás (lat. 'testvérület'): egyházi hatóságtól hivatalosan jóváhagyott, többnyire laikus hívekből álló vallásos társulat, melyet elöljáró vezet. Célja a felebaráti szeretet egy meghatározott jócselekedetével szolgálni Istent és a felebarátot,,,,intézménye az itáliai városokban alakult ki."

Így már érthetővé vált a sok csontváz, és koponya.