Hamarosan aratunk, milyen szépen írja József Attila
József Attila: Aratás előtt
A bús biborkirályfi, naplemente
Búcsúcsókjától ég a dús kalász.
Néhány vidám tücsök már dúdorász
S ugy ing a földön csendes este enyhe,
Búcsúcsókjától ég a dús kalász.
Néhány vidám tücsök már dúdorász
S ugy ing a földön csendes este enyhe,
Mint vén öreg huszáron lóg a mente,
Kit nem ölel a nyárestéli láz.
De itt a búza s rozs méhébe száz
Apróság vár a fényre, napra, csendbe.
Kit nem ölel a nyárestéli láz.
De itt a búza s rozs méhébe száz
Apróság vár a fényre, napra, csendbe.
És várnak egyre mind a virradatra,
Mikor az égből napsugár pereg.
A duzzadt tábla jó, acélos fajta
Mikor az égből napsugár pereg.
A duzzadt tábla jó, acélos fajta
S hajnalba jönnek barna emberek,
A válluk széles, nagy kasza van rajta...
... Szellő fuvall, a tábla megremeg.
A válluk széles, nagy kasza van rajta...
... Szellő fuvall, a tábla megremeg.
Bár az emberek vállán nem lesz kasza,
helyette jönnek a nagy gépszörnyetegek
helyette jönnek a nagy gépszörnyetegek
Tejoltó galajtól sárgállott a határ
Tejoltó galaj (Gallium verum)
Itthon néztem utána, ha tudtam volna mire jó, szedek egy öllel
Itt írnak róla>>>>>>>>>>>>>>>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése