A Felvidéken született Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) későn érő típusnak volt mondható, egészen 41 éves koráig élte a patikusok hétköznapi életét Iglóban, akkor utazott csak Münchenbe festészetet tanulni. Előtte pár évvel, egy római útja során egy belső sugallatot követve határozta el, hogy ő lesz a világ egyik legnagyobb festője. Stílusa teljesen egyéni, konkrét irányzatokhoz nem is igazán lehet besorolni. Legismertebb művei különböző utazásai során szerzett ihletei alapján készültek.
Szobra, a múzeummal szemben áll, másolata a budapesti Kerepesi temetőben, 1953-ban elhelyezett szimbolikus sírján álló szobornak. Valójában a zseniális festő hamvai az Óbudai temető egy tömegsírjában lettek elhelyezve, mert nem volt senki a halála után, aki a sír bérleti díját fizette volna, több évtizednek kellett eltelnie, hogy a hozzá méltó emlékhelyet megkapja. Kerényi Jenő a festő alakját Csontváry önarcképe alapján formázta meg
Jó másfél évtizedre tehető munkássága során sem kapta meg az
elismertséget Magyarországon, élete utolsó éveiben elborult elmével élt.
Végül 1919-ben elszegényedve halt meg. Életműve nagy valószínűséggel a feledés homályába vész, ha nem talál rá Gerlóczy Gedeon fiatal építész a 30-as években. Az utókor igazán csak a 70-es évektől ismeri el a művészt, mára Magyarország legnépszerűbb festőművésze
Zrinyi kirohanása
Vihar a Hortobágyon
Római híd Mosztarban
Nagy Tarpatak a Tátrában
Baalbek
Mária kútja Názáretben
Marokkói tanító
Magányos cédrus
Nagy László - Seb a cédruson
A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése