Babzsákon

Vámos Miklós a Modem vendége volt a Múzeumok Éjszakáján. Szerettem hallgatni így élőben. Egy óra pillanat alatt elrepült, pedig a babzsák, ami ülőalkalmatosság gyanánt jutott, elég kényelmetlen volt, bár még mindig jobb volt mint állni. A jövőben figyelemmel kísérem ezeket az író-olvasó találkozókat. Talán lesz még alkalmam zöld tintával dedikáltatni egy könyvét, ha már Kosztolányi Dezsőről lecsúsztam...

"Nézzünk körül szélesebb ismeretségi körünkben, jobb híján a Facebookon, számláljuk meg, hány férfiról tudjuk, hogy verdeng egy eldöntendő kérdés börtönében. Latolgatja, mondjuk, hogy összeköltözzön-e a barátnőjével. Elvegye-e feleségül? Gyártson-e vele gyermeket? Avagy: hagyja-e el a családját valamely új szerelem kedvéért? Esetleg: váltson-e lakhelyet, állást, országot, jóbarátot, életstílust, szenvedélyt? És mi a sztenderd válasz? Az, hogy IGEN, de NEM. Mert sok érv szól amellett, hogy lépjen, de legalább ugyanannyi amellett, hogy mégse. Következésképp a végeredmény általában: IS. Márpedig így soha semmit nem döntünk el. Fontos ügyeinkben ezzel az IS-sel addig halogatjuk az elhatározást, míg sorsunk keresztútjainál szinte sosem mi döntjük el, hogy merre menjünk, hanem az idő. Fennköltebben: az Égiek. Hívőknek: az Isten. Anyagelvűeknek: a Sors."
Vámos Miklós