Mária-kapu

A Mátyás-templom Mária- kapuja 1370 körül épült (újabban jóval későbbi datálás is felmerült) a legértékesebb eredeti középkori emlék, amely átvészelte a török uralmat és a későbbi évszázadokat is. A templom többi részéhez hasonlóan a Mária-kapu a középkorban színesre volt festve, és Schulek is újra kifestette.

2015-ben állagvédelmi okból kiemelt középkori relief ma ugyanitt vitrinben látható, a kapuzatba kiegészített másolata került. A másolat az eredeti műalkotásról készült szilikonos öntvény, amit a restaurátorok kiegészítettek a hiányzó fejekkel, kezekkel, építészeti műformákkal. A munkájukat segítette, hogy annak idején Schulek lefotózta az akkoriban még valamivel jobb állapotú domborművet.

A dombormű témája Mária mennybevételét megelőző mozzanat, az Istenszülő „elszenderülése”: az alsó sorban a tizenkét apostol között térdel a haldokló Szűz, a felső részen pedig Krisztus látható, amint angyalok között fogadja anyja csecsemőként ábrázolt lelkét. A jelenet körül négy evangelista látható.

Gazdagon tagolt bélletein és pillérén még megtalálhatók a XIV. század kőfaragóinak céhjelei A reliefet, amelynek fejeit már a törökök leverhették, a barokk építkezések tovább pusztították. Az elfalazott, sérült alkotást Schulek kiegészítette és gazdag színezéssel látta el, amit a II. világháború utáni restaurálás során – a középkori festésnyomok jelentős részével együtt – eltüntettek. Ekkor az előcsarnok ívmezőinek Székely Bertalan festette, súlyosan sérült freskóját is levakolták, szürkeárnyalatos rekonstrukciójuk csak 2014-ben készült el.