" Viva la Vida"

Megnéztem Frida Kahlo lenyűgöző kiállítását a Nemzeti Galériában. Most olvasom, hogy kígyózik a sor az utolsó napokban a bejutásért. Hát, nem hiába vágytam én is. El voltam ragadtatva a képektől, Frida személyiségétől, valami fantasztikus volt az egész kiállítás rendezése. A kiállító termek ragyogóan érzékeltetik Mexikó vibráló sokszínűségét. Ragyogóak a festmények melletti magyarázatok, film részletek, feliratok. 

Frida Kahlo (1907-1954) mexikói festőművésznő

Frida apja, Guillermo Kahlo fényképész Németországból települt Mexikóba, ahol első felesége halála után elvette a spanyol-indián (mesztic) származású Matilde Calderón y Gonzálezt. Négy lányuk született, Frida volt a harmadik. 

Hatévesen járványos gyermekbénulásban betegedett meg, jobb lába deformálódott. Ezt leplezendő fiatal lányként előszeretettel öltözött férfiruhába, majd hosszú mexikói szoknyákba. 1925-ben villamosba ütközött az a busz, amelyen Frida utazott, a balesetben egész életére kiható sérüléseket szenvedett.

Az unalom és a fájdalom elől menekülve kezdett festeni. A baldachinos ágya mennyezetére szerelt tükörben nézhette magát, így festette első önarcképét.

 A törött gerinc (1944)

 Kezdetben portrékat festett.

1928-ban csatlakozott az önálló mexikói kultúra megteremtését célul kitűző művészek csoportjához. Ekkor ismerkedett meg a nála huszonegy évvel idősebb Diego Riverával, a neves festővel, akihez 1929-ben ment hozzá.

Férje hatására erősödött meg benne az elhatározás, hogy végleg a festészetet válassza.

1930-tól 1933 végéig a házaspár az Egyesült Államokban élt, ahol Rivera több épületet díszített faliképeivel. Hamarosan a társasági élet ismert és kedvelt alakjai lettek. Frida, annak ellenére, hogy az orvosok szerint a balesete miatt nem volt képes gyermeket kihordani, mégis vállalta a kockázatot, de terhessége vetéléssel végződött. Ezután jó néhány abortuszon esett át. Egyre jobban gyötörte a honvágy is, így visszatértek Mexikóba.

Reményt vesztve

 Henry Ford Kórház

Mivel Frida elsősorban magának festett, meglepte, hogy mások is érdeklődnek festményei iránt. 1937-ben több festővel együtt egy mexikói kiállításon mutatta be műveit, majd a következő évben New Yorkban nagy sikerű önálló kiállítása volt. Sok képet adott el, és sok megrendelést kapott. Ő volt az első latin-amerikai festő, akitől képet vásárolt a Louvre.

 Én és a dadám

 

 Csendélet papagájjal és zászlóval

A csendéletek elsősorban gyümölcs és virág kompozíciók, ezek az alkotások is több tartalommal bírnak, a nőiesség, az anyaság szimbólumaival. Frida csalódottságát és elveszett álmait jeleníti meg.

A középpontban elhelyezkedő gyümölcs félbevágva a női lényeget jeleníti meg, amelyet durván keresztülszúr egy mexikói zászlócska, utalva buszbalesetére, ahol a kapaszkodórúd volt az, ami súlyosan megsebesítette. A kissé túlérett banán pedig idősödő férjét szimbolizálja.(Ezt a cikket a Muzsáról másolták: https://muzsa.sk/muveszet/a-csodalatos-es-ellentmondasos-frida)

"Két súlyos balesetet szenvedtem életemben. Az egyik a busz, amely összetörte a testem, a másik Diego. A Diego általi sokkal rosszabb volt."

Rivera, akinek addig is rendszeresen voltak házasságon kívüli kapcsolatai, Frida húgával, Cristinával kezdett viszonyt. Frida ezentúl nem érezte magára nézve kötelezőnek a házastársi hűséget.

A második világháború éveiben egyre aktívabb lett, tanított, tagja lett a mexikói kultúrát támogató testületnek, részt vett a szürrealisták nemzetközi kiállításán. Gerince azonban egyre jobban fájt, újra acélfűzőt kellett viselnie; 1946-ban New Yorkban megműtötték. A műtét nem segített állapotán, súlyos depresszió gyötörte. Fel kellett hagynia a tanítással, de a politizálással nem: 1948-ban belépett a Mexikói Kommunista Pártba. 1950-ben hét operációt végeztek a gerincén, ettől kezdve kerekesszékbe kényszerült, és állandó fájdalomcsillapításra szorult. 1953-ban amputálták jobb lábát, és nem hagyhatta el az ágyát. Ez nem akadályozta meg abban, hogy elmenjen első önálló mexikói kiállítására: mindenki legnagyobb meglepetésére ágyában fekve, díszes tehuana ruhában jelent meg a megnyitón. 1954 nyarán tüdőgyulladást kapott, bár az orvosok tüdőembóliát állapítottak meg, naplója néhány bejegyzése miatt nem zárható ki az öngyilkosság sem.

250 művet festett az élete során, ezek közül nagyjából 80 önportré.  "Azért festem magamat, mert oly gyakran vagyok egyedül, s magamat ismerem a legjobban."