Az előző bejegyzésben a sárgáé volt a főszerep, most a rozsdaszínűé.
Lillafüreden jártunk
Reményik Sándor
Őszi erdőn hamvadó parázs
Te szép, te szomorú, te tiszta láng!
Most már: avarba hamvadó parázs,
Én nem gyujtottalak,
Én nem oltottalak
Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól.
Arra jártamban
Megcsapott messziről a meleged,
Tovább mentem,
Nem éleszthettelek.
Most hát elalszol.
Aludj.
Békesség neked.
Takarjon be a diadalmas Ősz,
A csend,
S a nesztelenül hulló levelek.
Ősszel kihagyhatatlan, Miskolcról pillanatok alatt itt voltunk a hegyekben, ebben a mesés környezetben. A temető látogatást összekötöttük egy kis sétával, örültem, hogy rá tudtam venni kis családom erre a röpke őszi kirándulásra.
Tavalyi bejegyzésem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése