"Az italhordó elhozta a bort, Szindbád színültig töltötte a kis,
talpatlan, vastag és kemény fogású zöldüveg poharat, magasba emelte az
italt és a világosság felé tartotta. Aztán megízlelte a bort,
elgondolkozva forgatta szájában az első, langyos kortyot, összehúzott
szemöldjei alól gondterhesen nézett a mennyezetre s fejét hátraszegve,
kortyolni kezdett. A kis, vastag üvegből öntött pohárnak olyan kellemes
fogása volt, hogy pontosan elfért Szindbád öklében, mint egy falusi
hajadon tenyere. A boros kimeresztett szemekkel, aggódva követte
Szindbád nyeldeklőjének mozdulatait.
Szindbád lenyelte a bort, s egy pillanatig így maradt, csukott
szemekkel, mint aki a lélek legmélyebb tárnáiba szállott alá s nem akar
idő előtt elsietetten nyilatkozni. Még az idegenek is átérezték a
teremben e pillanat fontosságát, mikor Szindbád, ebéd és sörital
elfogyasztása után, leengedi sokat ízlelt, sokat próbált torkán az első
korty bort. - Iható! - mondta aztán Szindbád óvatosan, s felnyitotta
szemeit." Márai Sándor: Szindbád hazamegy (részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése