Levendula, igaz nem nyár elején, és nem frissen szedve, de az illata meg a hangulata szívet melengető most is.
Nem is gondoltam, hogy már az 1920-as években Bittera Gyula gyógynövényszakértő Franciaországból hozott szaporítóanyaggal próbálkozott a levendulatermesztéssel 100 ha területen. A kommunizmus idején aztán elszántották és szőlőt telepítettek a helyére, egy kevés maradt meg az ó-levendulásból. 1986-ban indult újra a termesztése közel 30 hektáron.
A Tihanyi-félszigetnek mediterrán jellegű éghajlata van, sok a napsütéses órák száma, kevés a csapadék, déli fekvésű, ráadásul még vulkanikus kőzetű a talaja is. Mindez ragyogóan kedvez a levendulának.
Reménykedem, hogy eljutok majd egyszer ide levendulavirágzáskor is, bár a parkolás nagy gond lehet itt, mert most sem volt egyszerű.
Akárcsak a Balaton-felvidéken a nádtetős házak, csak itt turista csalogatás végett.
A híres Babamúzeumba most sem mentünk be, nem vonz valahogy, pedig a Tilda-babákért odáig vagyok
Paprikaház
Egykori apátsági magtár a 19. században épült, ma művelődési ház.
Kávézás egy hangulatos kertben, a diófa árnyékában
Kilátás a Belső-tóra
Van ahol nem dobták ki ezt a szekrényt, fáj a szívem érte........Mostanában lépten-nyomon belebotlok. Vajon, ha kihúznám a középső fiókot, találnék benne friss tojást???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése