Volt ebben a pár napban minden.
A Calico Jackban finom ebéd, a szüleim jóvoltából.
Készült egy kis marha pörkölt bográcsban.
A leves is kuriózum volt, vargánya gombakrémleves.
A gomba fönséges étek, mindig megállapítom.
A vargányának meg különösen finom az illata és zamata.
Egyszóval tobzódtunk az ízekben.
Élveztük a jó időt, a kertet, a csendet.
Szép volt ez a Pünkösd!
Igazán kár, hogy csak most kezdjük megint tanulni, hogyan is kell ünnepelni. Hiszen nem régóta piros betűs ünnep. Pedig ez lenne a második legnagyobb keresztény ünnepünk, Húsvét után 50 napra.
A szentlélek eljövetele, az egyház születésének ünnepe.
Színe piros, még a papok is piros ruhában miséznek.
A neten néztem utána én is, hogy mit is ettek ilyenkor az őseink.
Meglepődve tapasztaltam, hogy hasonlóan a Húsvéthoz, kalács, tojás és birka volt a főeledel.
A néphagyományokról már többet hallottam, a pünkösdi király és királyné választás, komatál, zöld ágakkal történő díszítés.
Biztos el kell telnie pár évnek, míg kellő hangsúllyal és fontossággal bír ez az ünnep is. A mi feladatunk, hogy gyerekeinkbe tudatosítsuk ezt az ünnepet.
Bár azt hiszem, akik a Csíksomlyói búcsúba rendszeresen járnak, maradandó és nagy élményben van részük.
Egyszer én is szeretnék elmenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése