Kibújt kertünkben a hóvirág, mindig lenyűgöz ez az aprócska kis élet, az avar tetején.
Keresgéltem valami hozzá illőt és erre a gyöngyszemre bukkantam.
Keresgéltem valami hozzá illőt és erre a gyöngyszemre bukkantam.
Wass Albert: Te és a világ (részletek)
"Testvér! Valamit szeretnék
mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak. A
világ szép s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa
betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a
nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A
világot? A Te világodat. De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van
még egy másik világ is és ez az igazi világ. Gyökered, vagyis jellemed,
adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi amit magadban
hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a
mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze
van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből
előbúvik.
Ha
felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szőnyeg
tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van. Előfordul, hogy erdőtűz
támad s az avar tüzet fog és elég. Elég a hóvirág is vele, az igaz. De
jövő tavasszal előbúvik megint. Miért? Mert gyökere mélyebben volt, mint
a halott avar, a földben volt, az igazi földben.
Így
van ez veled is, testvér. Gyökered nem ebből a világból való, amit
magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány
romjai: Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi
világba, akár a hóvirág. Mert nincsen különbség, közted s a hóvirágok
között abban a világban. Ez a kis írás arra szolgál, hogy megismerd,
kendő és festék nélkül, anatómiai egyszerűségében a világot, melybe
beleültetett az élet, akár egy palántát. Az igazi világot, melyről
látod, a tűz leperzselte az avart s Téged visszaűzött a természet ősi
talajába.
A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat. Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged, s elcsúfítja a világot."
A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat. Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged, s elcsúfítja a világot."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése