Késő-szecessziós stílus

Schiffer-villa, Terézvárosban a Munkácsy utcán, a Városligettől pár percre található. A villát Schiffer Miksa építtette maga, felesége és négy leánya számára.

Schiffer Miksa (1867 – 1944), a Monarchia egyik legnagyobb építési vállalkozója volt, földbirtokos, lótenyésztő, híres műgyűjtő és mecénás, az iparból meggazdagodott zsidó családok közül Weisz Manfrédék után talán a leggazdagabb. Viszonylag szerény mérnökként házassága révén, 1894-ben elvette az építési vállalkozó Grünwald Mór húgát, Grünwald Saroltát, társtulajdonosa lett a Grünwald–Schiffer-féle építési vállalkozásnak és vagyonát vasútépítésekkel, közszállításokkal és telekvásárlásokkal alapozta meg. 1910-től önálló vállalata élén gazdagodott tovább, míg a húszas években már az ő tulajdonában voltak többek között a Palatinus házak (a Pozsonyi út nyugati oldalán álló, 1911-ben épült bérházcsoport), valamint a Margit-híd és a Parlament között elterülő telkek. Számos nagyipari vállalatban volt érdekelve. Az ő nevéhez fűződik például 1937-ben a veszprémi völgyhíd kivitelezése. Egyike volt a pesti pénzoligarcháknak, aki Amerikát is megjárta. Nemcsak a magyar képzőművészetet, de például a filmkészítést is támogatta, ő volt 1931-ben az első magyar hangosfilm, a Kék bálvány producere.

A ház 1910-1912 között épült késő-szecessziós, már art deco jegyeket is magán hordozó stílusban, Vágó József tervei alapján, aki korának egyik legjelentősebb építésze volt. A villa teljes berendezését Vágó tervezte. Eredetileg két szintes volt.

A földszinten társasági célokat szolgáló helyiségeket, hallt, szalont, ebédlő- és tárgyaló-, illetve dolgozórészt alakítottak ki.

Az emeleti részt a családi élethez igazodott (hálószobák, gyermekszobák, öltözőszoba, fürdőszobák, nappali, reggeliző szoba)

 

Az épület hallja 13 x 9,5 m alapterületű, magassága 7,4 m. A hall bal oldalfalát 7 méter szélességben és csaknem teljes magasságban Kernstock Károly ólomüveg ablaka foglalja el

Az alagsorban volt a házmesterlakás, konyha, kazánház, biliárdszoba. A villa korszerűségét bizonyította a légfűtéses rendszer és az étellift, amelyek közül egyik sem maradt fenn.

Kernstok Károly üvegablakának témája az elveszített "ideális világ" megjelenítése, az ember és a természet harmóniáját megidézve. Az alkotás rekonstrukció, az eredeti ugyanis a II. világháború alatt megsemmisült.

A ház több pontján visszaköszön a magyar szecesszió jellegzetes anyaga, a Zsolnay-kerámia. 

 A légfűtés vörösréz fémrácsa

 Kernstok Károly pannója, a kép közepén az építtető Schiffer Miksa áll

Fémes Beck Vilmos fehér carrarai márvány virágmedencéje, oldalán férfi- és nőalakokkal. 

Egy Ádámot és Évát ábrázoló szobrokkal díszített szökőkút is állt a tér központjában. A két kútfigura egyike a Nemzeti Galéria, másik a székesfehérvári múzeum gyűjteményébe került. Gyönyörű márvány padló, szecesszió motívumos berakásokkal.

A fehér márvány ülő férfiakt valószínűleg Ligeti Miklós szobrászművész alkotása, az Elveszett paradicsom

Az épület mai állapotában keveset őrzött meg korabeli berendezéséből. Több festmény ma a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát képezi, köztük Iványi Grünwald Béla Nyár című pannója, Rippl-Rónai József Schiffer Miksa feleségét négy lányával ábrázoló képe. 

Ma is láthatóak az ajtókon a gyöngyház intarzia berakások és az SM monogrammal díszített kulcspajzsok.

A Schiffer-család 1945-ig lakta a villát, amelyet a második világháborúban bombatámadás ért. Az épületet a második világháború után 1952-ben államosították és a kétszintes villára – tetőtér kialakításával – még egy emeletet ráépítettek.

1958-tól a Hungarofruct (Zöldség-Gyümölcs Szövetkezeti Export) vállalat székhelyeként működött a rendszerváltásig.

  

1994-ben került a Vám-és Pénzügyőrséghez, ezután megkezdődtek az eredeti állapot visszaállítását célzó rekonstrukciós munkálatok, majd 1995-ben megnyílt a magyar pénzügyőrség történetét bemutató kiállítás. Jelenleg Pénzügyőr és Adózástörténeti Múzeumként működik, mivel 2011-ben létrejött a NAV.

Én az épület miatt kerestem meg, örülök, hogy megnézhettem, egy kedves hölgy kalauzolt végig az épületen. 

Azt olvastam, hogy Róth Miksa ablakai találhatóak benne, de erről nincs semmi bizonyíték, hogy ezek a különlegesen szép ablakok valóban az ő műhelyéből kerültek ki, világosított fel az idegenvezető.

Ezek a madaras ablakok mesések, mikor kizöldülnek a fák, olyan mintha a zöld fákon ülnének.

A bútorok közül mindössze az egyedi készítésű tálalószekrény maradt meg. 

SM monogram

Külön élmény volt, hogy itt találtam tárgyi emlékeket, az 1895-ben Fiumében megalakult Magyar Királyi Tengerészeti Pénzügyőrségről (Nemrég Karády Anna, Zserbó című regényében olvastam a magyar tengerről és kikötőről)

Radnóti Zoltán rabbi „Egy csöndes és tragikus sorsú milliárdos” címen írt Schiffer Miksáról, akit bár az egész család kikeresztelkedett, 1944-ben – a német megszállás után – a Gestapo elvitt néhány napra, „valószínűleg a Palatinus vagyon után érdeklődve, majd visszatérése után néhány nappal meghalt. A halál hivatalos oka “mellgyík” – Angina pectoris lett, ám egy visszaemlékező szerint az öngyilkosságot választotta. 77 esztendős volt.”  A Kerepesi úti temetőben temették el.

Szerelem ​a századelőn…

Karácsonyi ajándék volt, Karády Anna - Zserbó, a múlt tengerén című regénye, közben megjelent a folytatása is, abból névnapi ajándék lett.

Az első kötetet már kiolvastam, mikor karácsony táján a Gerbeaud- háznál jártam, élmény volt, a regény olvasása után látni.

Az épületet 1858-ban, az akkori Gizella téren (ma Vörösmarty tér) emelték, 1858-1870 között még nem volt cukrászda funkciója. Az épületnek három tulajdonosa volt, akik Hild József tervei szerint valósították meg ezt a gyönyörű házat, amely később a Gerbeaud-ház és cukrászda szimbólumává vált. Egészen 1870-ig az épület különböző üzleti és kereskedelmi tevékenységeket látott el.

1884-ben költözött Magyarországra a híres svájci származású cukrászmester, Gerbeaud Emil, Kugler Henrik akkori cukrászda tulajdonos és cukrászmester meghívására. Ő vette át az 1870-ben Gizella térre áthelyezett Kugler cukrászda tulajdonát és üzemeltetését.

1890-re a cukrászda több olyan terméket mutatott be, amelyek már minden cukrászdában megtalálhatóak, akkoriban viszont, ezek kuriózumnak számítottak. Ilyen volt a teasütemény, a csemegecukorkák, a vajas krémek és a fagylaltok. Az igazi elismerés 1895-ben volt, amikor a macskanyelv és a konyakmeggy került bemutatásra, a csokoládé ekkoriban luxus terméknek számított.

Gerbeaud Emil 1919-ben bekövetkezett halálát követően, egészen 1940-ig felesége vette át a cukrászda üzemeltetését, amely semmit sem veszített korábbi sikeréből. 

1948-ban “Vörösmarty Cukrászda” névre keresztelték át, majd az ezt követő évtizedekben vált igazi szenzációvá a zserbó.

1984-től visszakapta az eredeti Gerbeaud Cukrászda nevet, majd 1995-ben Erwin Müller vásárolta fel a négy emeletből álló komplexumot és alapította meg a máig működő Gerbeaud Gasztronómia Kft-t.

>>>>>>>>>https://gerbeaud.hu/legenda/#hero 

Édesanyám fantasztikus zserbóját sosem fogom már kóstolni. Az ő zserbója roskadozott a diótól, s a finom házi főzésű baracklekvártól, a tetejére fenséges csokimázat főzött. Nagyon értett hozzá, minden ünnepre sütött egy nagy gáztepsivel. Még nem mertem megpróbálni, félek a csalódástól......

Egyszer majd megkóstolom a Gerbeaud Cukrászda zserbóját is, lehet ezt kérem a névnapomra! :))

Karády Annától ez volt az első könyv, amit olvastam, de a többi könyvét is meg kell ismernem.

A történet az Osztrák-Magyar Monarchia idejébe, az „aranykor" éveibe repít vissza bennünket, emlékeztetve az elfeledett magyar haditengerészeti évekre, amikor az Adria még magyar tenger is volt.

1910, Fiume – A Magyar Királyság egyetlen kikötője.
"Az Adriai-tenger partján virágzik a kereskedelem, ezért a híres pesti cukrász, Gerbeaud Emil megvásárolja a fiumei csokoládégyárat, és üzletet nyit az abbáziai luxusvillák és fényűző szállodák szomszédságában. Így kerül a fiumei gyorsvonattal a belvárosi cukrászdában dolgozó Szépkúti Blanka kisasszony egyenesen a híres tengerparti sétaútra – a kalapos kisasszonyok és sétapálcás urak legelőkelőbb üdülőhelyének szívébe.
A Gerbeaud-kisasszony útjába egy tengerészt sodor a bóra nevű szél, akivel csupán abban egyeznek, hogy mindkettőjüknek igen határozott víziója van arról, hogyan is képzelik el a jövőt.
Az emberek csupán véletlenül találkoznak életük során, vagy a sors rendeli így?
Vajon a szerelem fordít a sorsunkon vagy éppen beleteljesíti azt? "