A hónap kedvence

Szerelemvirág (Agapanthus)
Lépten-nyomon megcsodáltam Portugáliában.
Nekem is sínylődik két tő a kertemben cserépben. Most alaposabban utánanézek, hogy mit tehetnék, hogy ilyen szép legyen, mint a képeken.
Sajnos a hideg tél nálunk nem kedvez a szabadban nevelésnek.

Kirándulás (08.12.)

Nagy fába vágtuk a fejszénket, több úti célunk volt erre a napra.
Az első Sintra városa, Lisszabontól 32 km-re. 
Ahogy egy spanyol mondás tartja 

" Hiábavaló a világot járni, csak Sintrát kell látni" 

Szépségét megírta Camoes, és Byron is.
A 8. században alapították, a középkorban mórok és zsidók lakták. 
1147 óta van keresztény kézen. A 19. századtól a portugál királyok nyári lakhelye, ahová a lisszaboni hőség elől menekültek, felkapott üdülőövezet, a tehetős polgárok paradicsoma, remek klímája miatt. 
   Sintrához közeledve lépésben tudtunk haladni, akkora volt a turisták áradata, nagy nehezen sikerült parkolnunk pont a főtéren.

 A hegytetőn a mór vár kacskaringózik, akár a kínai nagy fal... :-))

  Sintra Nacional Palace (Nemzeti Palota) a városközpontban

Legelőször érdekes, két kúp alakú kéményeit kerestem, amit már az útikönyvben megcsodáltam, ezeket épp tatarozták. A palota tele van szép bútorokkal, festményekkel, legszebb kincsei az azulejók és mudéjárok (kazettás mennyezetek)

Címerek terme 
Az ország nemes családjainak 72 címere van itt.
Eredetileg 74 címer volt, de az Aveiro és Távora márkik címerét eltávolították, összeesküvés miatt.

Hattyúk terme
27 hattyú látható itt, ennyit küldött ajándékba sógorának V. Károly császár

Szarkák terme (Por Bem feliratú zászlócskákkal) 

Melynek története, hogy Filippa királynő férjurát 

I. Pétert azon kapta, hogy a komornájával enyeleg, mikor kérdőre vonta, ő csak legyintett és azt válaszolta " Por Bem" - így a legjobb mindenkinek.

136 rózsát tartó szarka. 

A régi utikönyv nem említi ezt a Por Bem feliratot, lehet, hogy utólag a történet kedvéért került 

 ide..????

 

Az azulejo itt sem maradhat el......

Kiderült mihez tartoznak az óriási kúp alakú kémények, hát a konyhához...

A kémény belülről-felfelé fotózva

A másik palota a hegytetőn van, egy darabig sikerült felkapaszkodnunk autóval a hegyen, de egy idő után, a kapun belül már csak kis helyi busszal lehet tovább menni. Nem kérdés, hogy ide is lábbusszal jutottunk fel. Kibírható volt, csak egy kis részen volt számomra fárasztó, ahol nem volt árnyék, különben szép erdős parkon keresztül vezet az  út.

Palacio Nacional de Pena

Be kell valljam a fenti fotó kivételesen nem a családunk tagjai által készült, de kénytelen voltam feltenni, mivel mi nem tudtunk róla ilyet készíteni, ahol minden részlet látszik. 
Élvezettel jártuk be a palota minden meseszerű zegét-zugát, tornyát, bástyáját.
16.századi kolostor helyén emelt kastélyt 1840-50 között II. Ferdinánd formálta, alakíttatta ilyen színes kőegyveleggé, amit szintén nyári rezidenciaként használtak.
A mór, manuel, rokokó és keleti stílusjegyeket egyaránt magán viselő palotában eredeti állapotában őrizték meg a berendezési tárgyakat és a szobákat, melyek híven tükrözik a királyi családok életét.
Pár szobát éppen restauráltak, a fiúk kissé ironikusan jegyezték meg, hogy itt készülnek az eredeti szobák.

 Itt tényleg kígyózott a sor, ahogy bejártuk a berendezett lakószobákat, még szerencse, hogy ügyesen ki van találva, hogy csak egy irányban haladhat a tömeg, de ha valaki megáll bámészkodni, elakad a lassan haladó sor. Ezen aztán jókat vihorásztunk....hogy nem elég, hogy az autóval lépésben haladtunk, még itt is csak olyan ütemben mehetünk, ahogy az előttünk haladók....

Kilátás a palotából

Ismerkedés Lisboával (08.11.)

Délután végre hajlandó volt a csapat útra kerekedni, hogy végre bevegyük Lisszabon városát. 
A legenda szerint Odüsszeusz , a történetírók szerint a föníciaiak alapították a Tejo folyó két partján hét dombra épült portugál fővárost.
A város Alfama, Baixa, Bairro Alto, Estrela és Belém negyedekre oszlik. 1755-ben hatalmas földrengés rázta meg a várost, mindenszentek ünnepén, ekkor gyakorlatilag a település nagy része elpusztult. Az akkori I. János király miniszterelnöke Marques de Pombal építtetette újjá.
Első utunk a Belém negyedbe vezetett.

Mosteiro Jeronimos (Szent Jeromos-kolostor)  

Lenyűgöző méretek, pompás belső és egy csodás kerengő. I. Mánuel király megrendelésére épült Vasco da Gama, India felfedezőjének tiszteletére, 1501 körül, megalapozva ezzel a késő gótika és a kora reneszánsz sajátos portugál elegyét, a Mánuel stílust. 

Belsejében Vasco da Gama kő síremlékével. Felfedező útja előtt ebben a kolostorban imádkozott.

Itt található Luís de Camoes (1524?-1580) sírja is, aki nemzeti költőjük, híres eposza a Lusiadák.

 Vasco de Gama sírja

Camoes sírja

Felfedezők emlékműve

A Belém negyedben magasodik, a Jeromosok kolostorával szemben, ott, ahol a Tejo folyó a tengerbe ömlik, s ahonnan a portugál felfedőzök vitorlásaikkal útnak indulnak. Az emlékművet 1960-ban, Tengerész Henrik király halálának 500. évfordulóján építették. A király meghatározó szerepet játszott a világot felfedező expedíciók indításában. Az emlékmű két oldalán portugál felfedezők, tengerészek és térképészek alakjai sorakoznak.

Torre de Belém (Belém torony) 

 I. Mánuel rendelésére építették 1515-1521 között, 35 m. magas, öt emeletes torony. Igazi szépségét a külső díszítés adja: a faragott kötélforma, a nyitott erkélyek, a mór stílusú őrtornyok. A torony funkciója az volt, hogy fogadta a hajókat a világ minden részéről, valamint védelmet nyújtott a lisszaboni kikötőnek a széles folyótorkolatnál. Régen egy kis szigeten állt a Tejo közepén, az idők folyamán azonban a folyó feltöltődött homokkal, így a tornyot ma már a partról is meg lehet közelíteni. A terasz alatt gótikus belső tér, amely börtön és fegyverraktárként funkcionált. A felsőbb szintekre csigalépcsőn lehet feljutni, - kis várakozással, mivel a legtöbb helyen annyira szűk az átjárás, hogy nem alkalmas egyidejű kétirányú forgalomra. Fentről csodálatos a kilátás a Tejora és a hídra is.

 

Április 25-e híd

A két kilométer hosszú csodás híd a San Fancisco-i Golden Gate mintájára épült 1966-ban, nevét a Salazar-diktatúrának véget vető 1974-es Szegfűforradalomról kapta. 70 méter a vízszintjétől

Ezután beautóztunk a főtérre, a Rossióra, itt található a Nemzeti Színház és IV. Péter szobra.

A Rossio a középkor óta a városi látványosságok színhelye. Itt égették nyilvánosan az inkvizíció áldozatait, később bikaviadalokat is tartottak és máig számos politikai és társadalmi esemény színhelye.

 Nemzeti Színház

Santa Justa elevator
45 m magas öntöttvas toronylift, egy közlekedési eszköz, mivel két utcát köt össze, és egy turisztikai atrakció.1900-ban kezdték építeni. Egyszerre 20 embert tud szállítani.Tetején terasz, ami egyben kilátóként is funkcionál.

28-as villamos
Végül mégsem ültem a híres 28-ason, amely szűk kis meredek utcákban kanyarog, viszont sokszor ugrottunk félre előle, mert épp olyan széles az utca, hogy a villamos elfér. Mi hűek voltunk az autónkhoz, amely sokszor haladt a villamos nyomvonalában, és a lábunkhoz, hűségesen kaptattunk hegyre fel és le.

Vacsora a Rua Augusta sétáló utcában

Volt egy kis kellemetlen sztorink is. Miután leültünk és az étlapról nagy nehezen kiválasztottuk az aznapi betevőnket, szép sorjában meglátogattuk a mellékhelyiséget, mely a konyha mellett vezetett el. Eszméletlen kosz és rendetlenség volt, miután a poharakat is kihozták, ami enyhén szólva mocskos volt, úgy ítéltük meg ez a hely nem nekünk való. Fiamra hárult a feladat, hogy közölje stornó minden, mi bizony nem fogunk itt vacsorázni. Kissé kínos volt, de ügyesen megoldotta.

Pár étteremmel arrébb aztán találtunk egy jobb helyet. Ettől kezdve nagyobb figyelemmel választottuk ki az éttermet, előbb egy kicsit körbenéztünk.

Közben szépen ránk esteledett, azt vettük észre, hogy egyre nagyobb tömegek hömpölyögnek mellettünk, ugyanis az utca közepén egymást érő kis éttermek egyikében ettünk. Így mi is a tömeggel megindultunk a tér felé, mindenütt zenészek adtak kis műsorokat. Egyre nagyobb lett a sötétség és a sűrűség, el nem tudtuk képzelni mi van itt? A térre kiérve láttuk, hogy a falakra vetítenek, ezért oltották el a közvilágítást is. Így esett, hogy a Comercio tér diadalívét színes fényekben pompázva pillantottuk meg. Amúgy ilyen attrakcióban még egyikünknek sem volt része  :-))